Ilyen a természetünk

Nyuszi fut a hóban

2012-02-07T18:19:00.015+02:00

Közismert, közkedvelt kisállat a nyúl, olyannyira, hogy illendőbbnek tűnik nyuszinak neveznem. Már kisóvodás korban ismerik a gyerekek is: mondókák, versikék, mesék hőse, kifestősök, rajzfilmek kedvelt figurája, játékok, gyermekdalok születtek szereplésükkel. A pimasz Tapsi Hapsi (Bugs Bunny), Marék Veronika kockásfülű nyula, Micimackó Nyuszi barátja, Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdejének „fékezhetetlen agyvelejű” Aromója sokunknak gyermekkori jó barátja. Húsvéti üdvözlet pedig egyszerűen nem készülhet felmasnizott, cuki kis nyuszi-ábrázolás nélkül. Földrajzi nevekben is gyakran megjelenik: Nyulak szigetének nevezték régen a Margit-szigetet, de a világon több más szigetet is illetnek a nyúl megnevezéssel. Az esti égbolton is láthatjuk a Nyúl csillagkép formájában, az Orion szomszédságában.

Népszerűségüket gyakori reklámfigurakénti alkalmazásuk is igazolja. És, szerencsétlenségükre a vadászoknak is egyik kedvenc zsákmányállata. Magyarországon a nyulak vadászatát már IV. Béla 1265. évi oklevele is szabályozta. Romániában egy természetvédelmi jogszabály országos jelentőségű fajjá nyilvánította az üregi és a mezei nyulat is.
Nyulakhoz, tulajdonságaihoz kapcsolódó kifejezésekben, szólásokban, közmondásokban sem szűkölködünk: A gyáva nyúl kifejezés egyáltalán nem szorul magyarázatra, ám a bátor emberre is van nyulas szólás: Nem minden bokorból ugrik fel ilyen nyúl. A nyúlfarknyi történetről is mindenki tudja, hogy hamar véget ér.

A mezei nyúlra rátérve elmondható, hogy Európában, Nyugat-Szibériában, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, de más helyekre is betelepítették. Jellegzetesen hosszú fülüknek, izzadságmirigyek hiányában, a test hőszabályozásában is fontos szerepük jut. Egy másik feltűnő jegyük az első metszőfogpárjuk, mely a többi fogukhoz hasonlóan folyamatosan növekszik. Talpszőrzetük is speciális: olyanképpen bolyhozott, hogy lehetővé tegye csúszós terepen is a gyors irányváltást, amire ragadozóik előli menekülésük közben bizony szükségük is van.

Közmondásos szaporaságuk annak tudható be, hogy a nőstények már az ellés előtt három nappal ismét fogamzásképesek, továbbá, hogy a vemhes nőstény testében tárolódnak a hím ivarsejtek és ezek végzik a megtermékenyítést, az újabb párzási ceremónia pedig csak kiváltja a petefészekben a petesejtek leválását. Évente 3-4 almot vetnek, az almonkénti nyúlfiak száma pedig általában 2-3. Ezek születésükkor már eléggé önállóak, így az egy hónapig tartó, napi egy esti szoptatáson kívül napközben leginkább magukra vannak.
Sok mezei nyúl a születés helyétől nem távolodik el egy km-nél távolabb, talán ennek a jelenségnek az észrevételéből származik az a közmondás is, mely szerint ’Ahol a nyúl felnevelkedik, ott szeret inkább lakni’.

Az illusztrációul szolgáló példány az Olt partjának Sepsiszentgyörgy közeli szakaszán került lencsevégre, miközben a szántók felé próbált iszkolva felkapaszkodni.

Kuvik, a félreértett

2012-02-04T17:03:00.004+02:00

Az ember közelében élő bagolyféleként a kuvik meglehetősen rossz hírnévre tett szert: Európa-szerte sokfelé halálmadárnak nevezik, azt tartván róla, hogy amely háznál megjelenik, ott halálesetre kell számítani.

Most már kophatna e babona, mely annak okán fészkelődött olyan mélyen be az emberek tudatába, hogy régebben a halottas házaknál a virrasztás fényei odavonzották a rovarokat, ami terített asztalt jelentett a kuvikok számára. Így ők is rendszerint megjelentek, és jellegzetes panaszos hangjukon szóltak, „kju-vitt”, ezt az értelemkereső emberi fül „ki vidd”-ként értelmezte, amit mindjárt a temetővel kapcsoltak össze.

Ennyi elég is volt a vészes ragadványnévvel való megbélyegzésre, és az ártatlan madár üldözésére. Ezzel a viszonyulással más baglyok is szembesültek az idők folyamán, valószínűleg éjszakai életmódjuk tette őket titokzatos, félelmetes madarakká. A kuvik amúgy – a baglyok többségétől eltérően – nem is folytat kizárólag éjszakai életmódot, gyakran vadászik nappal is.

De nem mindig és mindenhol voltak a bagolyfélék ily kevésre becsülve: az ókori görög kultúrában Pallasz Athéné istennő kedves madaraiként sokkal nagyobb tisztelet övezte őket. A bölcsesség istennőjének szent állatként maguk is a bölcsesség szimbólumai voltak, és a kor pénzérméin szerepeltek. A kuvik tudományos neve – Athene noctua – is erre utal. A baglyok ókori görögországi jólétére jellemző, hogy háborítatlan létüknek köszönhetően közmondásosan elszaporodhattak: a „baglyot vinni Athénba” mondás ugyanazt fejezi ki, mint a „Dunába vizet hordani”.

Nevére visszatérve, az első források más bagolyfélékkel együtt „éjjel járó madárként” emlegetik. A kuvik megnevezés hangutánzó eredetű. A már említett halálmadár névvel is sűrűn illették, de nevezték még közönséges éjbagolynak, verebi csuviknak, kujimadárnak, gurgulyabagolynak és a kedvesen hangzó pótyiknak is. Ez utóbbi megnevezés eredete ismeretlen, de számomra jól passzol a madár – bagolyhoz képest – apró termetéhez: hossza 20–25 cm, testtömege pedig 110–220 gramm.

A rendszertanilag bagolyfélék családjába tartozó kuvik Európa nagy részén, de Ázsiában és Afrika északi részén is honos: élőhelyét tekintve inkább a nyílt térségeket kedveli. Fészket nem épít, 5–7 tojását a költésre használt faodvak, padlások puszta aljzatára rakja. Ezekből 25–28 napi kotlás után kelnek ki a négyhetes korukban kirepülő fiókák. Táplálékul nagyobb rovarokat, apró emlősöket, ritkábban békát, gyíkot is zsákmányolnak. Más bagolyfélékhez hasonlóan az élelem meg nem emésztett részeit (szőrök, csontok, kitinvázak) a kuvik is kiöklendezi, ezt nevezik bagolyköpetnek. A faj Romániában és Magyarországon is törvényes védelmet élvez.

Madáretetős pillanatképek

2012-01-31T19:34:00.027+02:00

Az elmúlt hét is izgalmas volt etetőnk környékén. Újabb várt vendégek érkeztek, és lencse végre is akadtak, így a gyereksereg nagy kedvence a kék cinege is:

A fénytől és melegtől emlékezetes őszi napokon, mikor készülődtünk a madáretetésre, és épp diót gyűjtöttünk mi se gondoltuk, hogy ilyen irdatlan hideg napokban (-25,5 fok) ennyire forgalmas és változatos lesz etetőnk forgalma. Már reggel korán várják a fennmaradáshoz nélkülözhetetlen táplálékot kedves barátaink. Néha mi is csak az ablakból csodáljuk őket, mert a hidegtől félve nem merészkedünk ki az udvara.

Mindennapos vendégeink a: széncinegék, kék cinegék és barátcinegék. Gyorsan váltják egymást az etetőn, egy-egy maggal tovább is repülnek és a fenyőfa lombjai közé rejtőznek. Már csak a napraforgómag bontási hangja árulkodik, hogy még ott vannak a közelben. A napokban az elsősök mosolyogva jelentették: "Huncutok ezek a cinegék, mert megfigyeltük, hogy egymásután többször is jönnek magért."

széncinege

kék cinege

barátcinege

Mezei verebek és erdei pintyek sokasága kutat a hóban az etetőnk környékén:

mezei veréb

erdei pinty

A csipkebogyóra és almára szegődött vendégünk, a fenyőrigó, csipkebogyós ebédjét már jól felöltözve, csendesen lapulva figyeltük és fotóztuk a hetedikesekkel:

az érkezés pillanatai

gyors terepszemle és forgolódás

csipkebogyó kiválasztva és irány a fenyőfa

lenyelés és kész, jöhet az újabb falat

Idén egy újabb madár látogatott el hozzánk már többször is, bővítve így madáretetőnk fajlistáját. Persze elsőre csak a hírét hallottuk: "Az etetőben egy nagy fekete madár van sárga csőrrel, ki ő?" - juj, hát ő a fekete rigó, gyorsan siettünk is, és persze ő volt, no de fotógép hiányában csak várhatjuk a következő alkalmat mikor lencsevégre kerül majd egy újabb izgalmas napon.

Kedves vendégeink nyugalmát néha a gyerekzaj, vagy a csendesen távolról figyelő egyik szomszéd zavarja meg.

Hóborított Rétyi Nyír

2012-01-30T22:22:00.000+02:00

Egyik kedvenc helyünket, "Háromszék Szaharáját" is hóval borította be a tél, az itt lakó tündérek s manók is téli álomba merültek, így a tájat csend lepi be. Csak a szél fütyülése, s néhány madár éneke szakítja meg néha ezt a határtalan csendet.

Hótól s hidegtől nem rettegve jártunk-keltünk szombat délelőtt a hóval lepte tájon, csodálva az elénk táruló fehér és kék színkavalkádot.

Nyúlaknak csak nyomukra bukkantunk, viszont ismét volt szerencsénk találkozni az uráli bagollyal . Persze most sem állt a szerencse az oldalunkon, és csak távoli fotók készülhettek róla. Bár a fotósok mindent megtettek, osontak, lapultak, s kitartóan követték őt jó hosszú időn át, mégis csak az alábbi pár fotó készült.

Baglyos napok, baglyos helyek

2012-01-28T19:46:00.001+02:00

A Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében zajló telelő erdei fülesbaglyok (Asio otus) számláláshoz idén (2011-2012) is csatlakoztunk, de mint arról korábban beszámoltunk, az általunk ismert uzoni bagolyfákat kivágták. Novemberben még egy közeli almafán ráleltünk a beköltözött fülesekre, de decemberben már hült helyüket találtuk. Így aztán számlálásilag nullában voltunk, de fotózásra elkaptuk a Szentgyörgyön telelő baglyokat. Akik remekül beváltak fotóalanyokként:

Aztán egy, a blogot is követő barátunktól értesültünk, hogy szintén Uzonban egy másik bagolyfa is van. Köszi, Iluci :) Kiszálltunk; a 'helyszínelés' eredményét pedig alább mutatjuk.

Találkozás az uráli bagollyal

2012-01-25T15:07:00.012+02:00

Legutóbbi barangolásunk során akadtunk rá, a Szent Anna tó fele vezető útszakaszon, erre a- fotósunkat válla fölött nem túl barátságosan végigmérő - uráli bagolyra. Nem hagyott sok időt a bámészkodásra, egy gyors pillantás hátra, majd szélesre terpesztett szárnyakkal máris a sűrűjébe vettette magát. Az alábbi fotót hagyva maga után az eseményt dokumentálni.

A vadászó nagy őrgébics

2012-01-21T15:00:00.007+02:00

Ez a vidékünkre téli vendégként érkező énekesmadár – a tövisszúró és a kis őrgébics mellett – egyik gyakrabban előforduló képviselője nálunk a gébicsfélék családjának. Utóbbihoz nagyon hasonlít is, méretén kívül

leginkább annak alapján különböztethető meg, hogy mindketten egyszerre nemigen fordulnak elő minálunk, hiszen mire a nagy őrgébics hozzánk érkezik, arra a kis őrgébics már elvonul.

Így télen éppen a nagy őrgébics ideje van, ezért aztán viszonylag sűrűn meg is pillanthatjuk, amint bokrok, fák legmagasabb ágai hegyén, vezetékeken ülve, nevéhez méltóan őrködik. Azonban a látszat persze csal is, mert nem az őrző-védő feladatok ellátása miatt pozícionálja ilyen jól magát. Sokkal inkább azért, mert énekesmadár létére (amelynek leginkább rovarokat kellene hajkurásznia) bizony kisemlősökre (pockok) is előszeretettel vadászik, sőt kisebb madarakat is elkap, így aztán nem meglepő, hogy a tiszteletbeli ragadozó névvel illetik. És egy ragadozónak fontos az alkalmas leshely...

Az igazi ragadozó madarak közül az egerészölyvvel sokszor gyűlik meg a bajunk fényképezésekor: nem várja türelmes alanyként a vakuvillanásokat, egykettőre tovaszárnyal. Nála mindenképpen türelmesebb e szempontból a nagy őrgébics: néhány kattintás erejéig megmarad őrhelyén, persze fejét forgatva figyelőzik, s amikor már túlzónak érzi a közeledést, ő is továbbáll.

A gébicsféléknek érdekes vonásuk az „előrelátás”: a táplálékul elkapott rovarokat nem mind fogyasztják el azonnal, hanem tövisekre szurkálják fel, igazi éléskamrákat hozva létre, élelemszegényebb időkre gondolva. A tövisszúró gébics például erről a magatartásról kapta nevét. De a nagy őrgébics is megteszi ugyanezt, azonban az ő esetében egyfelől nem csak rovarok, hanem kisemlősök is nyársra kerülnek ilyenformán. Másfelől pedig feltűzéseinek nem csak a spájzolás a célja, hiszen gyakran ehetetlen tárgyakat is felszúr, és az ehetőket is hosszú ideig otthagyja virítani a tüskéken.

Ennek a viselkedésnek a legvalószínűbb magyarázata az lehet, hogy a hímek így tárják a tojók elé rátermettségüket, területük táplálékgazdagságát, vagyis azok csalogatására használják. De más szempontból is okos madarak a nagy őrgébicsek: ugyan nem nálunk, hanem az Izraelben költő példányoknál figyelték meg, hogy mérgező mivoltukat élénk foltokkal hirdető sáskákat tűztek fel kamrájukba, ám elfogyasztásukkal napokig vártak, amikorra a rovar színe megváltozott, jelezve, hogy a méreganyagok már lebomlottak, így veszélytelenül lehetett lakmározni belőle.

Bár nem fenyegetett faj, a nagy őrgébics Magyarországon védett, míg Romániában csak a gébicsfélék családjának a bevezetésben említett két másik faja (tövisszúró gébics és kis őrgébics) élvez törvényes védelmet.

http://www.hirmondo.ro/web/index.php/kornyezetunk/28634-vadsz-nagy-rgbics.html

Madáretetős pillanatok

2012-01-16T16:55:00.027+02:00

Vége a vakációnak és az első tanítási napon igazi nagy hó és hideg fogadott bennünket, így minden figyelmünk az etetőink vendégeire irányult.

Már kora reggel a megszokott ínyencségek kerültek terítékre: napraforgómag, faggyú kölessel fűszerezve, alma és dióbél.

Nem kellett sokat várnunk, hisz madár barátaink már a közelben várták terített asztalunkat. Csak kapkodtuk a fejünket olyan nagy volt a forgalom a gyerekzajtól nem mentes madáretető környékén. Cinkék serege örvendeztetett bennünket szebbnél-szebb mutatványokkal, volt aki:

a cserjéinken keresgélt-kutatott

elsőként fedezte fel az újonnan kiakasztott faggyút

a megszerzett táplálékkal ágak közé rejtőzött

hóban ugrált

dióbélen forgott

Csendben figyelőzve ismerkedtünk, vagy épp felelevenítettük ismereteinket, és aki még mindig nem volt tisztába vendégeink pontos kilétéről a tanteremben levő ismertetőn győződhetett meg róluk :-)

A blogunkon is megtalálható visszaszámláló mutatja, hogy a várva-várt TAVASZ közeledtéig még 64 nap van, addig is figyelmünk a madáretetőinkre irányul, és várjuk újabb vendégeinket.

Téli madárvendégeink

2012-01-15T14:14:00.000+02:00

Ha vándormadarak kerülnek szóba, legtöbbünk a tavaszra – érkezésük–, vagy az őszre – vidékünkről való elvándorlásuk idejére – asszociál. Sokunk néhány vonuló madárfajt meg is tud nevezni, a gólyát és a fecskéket talán még az óvodáskorúak is.

Alaposabban belegondolva még talán előkotorunk memóriánk bugyraiból néhányat, így bukkanhat fel a sárgarigó, a mezei pacsirta, a V alakban vonuló darvak, a kakukk, a búbos banka, de ott van még a gyurgyalag, a seregély, a barázdabillegető, a fülemüle, a rozsdás csuk, a kerti rozsdafarkú, az énekes rigó, a csilpcsalpfüzike, és a lista hosszan folytatható.

Viszont a télen érkezőkre nem igazán gondolunk vándormadarakként. Úgy tűnik, a tőlünk elvonuló madarakat inkább ismerjük, és őket tartja a közfelfogás inkább vándormadaraknak, mint az idevonulókat. Pedig bizony ők is elvándorolnak tavaszi–nyári szállásukról, költőhelyükről. Amely sokuk esetében Skandinávia, a Baltikum, Szibéria, így onnan vonulnak mihozzánk. Igaz, jóval kisebb számban (a fajokat tekintve), mint a télire innen délebbre elvonulók. Ők hát téli madárvendégeink, akiknek – északi zord telek tájairól érkezve érthetően – enyhének tűnhet a számunkra hideg, fagyos december, január, február.

A téli táplálékszegény időszak átvészelésére az állatok különböző stratégiákat választanak: egyesek az energiatartalékok minél hatékonyabb beosztására az inaktivitást, életfolyamataik minimálisra csökkentését (medve, különféle rovarok, halak, békák), míg mások – mint jelen cikk alanyai – az élelemben még így télen is gazdagabb, ezért nagyobb túlélési eséllyel kecsegtető vidékek felé vonulnak.

De lássuk hát, a téli napok – tavaszi-nyáriakénál kevésbé vidám – természetjárásai során milyen téli madárvendégekkel találkozhatunk a mi vidékeinken. A fenyőpinty egy jellemzően téli vendég, olyannyira, hogy régebben téli pintynek is nevezték. Skandináviából érkezik hozzánk, az október–április közti időszakra, és madáretetők környékén is találkozhatunk vele.

fenyőpinty

Másik rendszeres téli vendégünk a tiszteletbeli ragadozó címet is viselő nagy őrgébics. A rovarhiányos télben ragadozó életmódra tér át, kisemlősöket fogyasztva. Gyakran láthatjuk az útmenti vezetékeken ülve.

nagy őrgébics

Valódi ragadozó téli vendégünk pedig a gatyás ölyv, mely amúgy a teljes északi tundrazónában elterjedt, onnan érkezik rendszeresen tájainkra az október–márciusi időszakra. Ugyancsak télire érkeznek hozzánk, kisebb-nagyobb csapatokban – esetenként akár rövidebb időre is, aztán vonulnak tovább – a csonttollú, a zsezse, a kékes rétihéja, a hósármány stb.

kékes rétihéja

Lencsevégen a kékes rétihéja

2012-01-12T18:37:00.010+02:00

A mai nap, madárkeresős barangolásunk csúcspontjaként könyveltük el az első, fotóval dokumentált találkozásunkat a kékes rétihéjával.

A fehér kánya, fehér héjaként is emlegetett nappali ragadozó a Kárpát medencében téli vendégként van számon tartva, nálunk októbertől áprilisig tartózkodik. A bejegyzésünk szereplője egy hím, jellegzetes: kékesszürke háti része és feje, mely élesen elválik a fehér hasaljtól, szárnyában egy széles fekete szárnycsúcs található, a felső farkfedők fehérek, hátulsó szárnyszéle sötét.

A vizek közelében lévő nagy kaszálókat, legelőket, vetéseket kedveli. Kis emlősökkel, talajon élő és vízi madarakkal, halakkal, békákkal és rovarokkal táplálkozik.

2012 év madara az egerészölyv

2012-01-11T09:46:00.000+02:00

Ugyan az Év madara kitüntető címet Magyarországon adományozták az egerészölyvnek, azért nekünk sem árt, ha tudunk róla. Már csak azért sem, mert nálunk is az egyik leggyakoribb fészkelő ragadozó madár, s mert Romániában nincs évmadara-választás.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979 óta választja meg az év madarát; tavaly például a széncinege volt. Idén annyiban volt rendhagyó a választás, hogy nem szűk szakmai körben dőlt el, mely faj legyen a cím tulajdonosa, hanem az MME honlapján szavazva, a nagyközönség dönthetett a kérdésben. A három jelölt faj (egerészölyv, vörös vércse és a feketerigó) közül végül az egerészölyv került ki győztesen.

Említettem, hogy nálunk is gyakori: hazai állományát a szakemberek 28–34 ezer párra becsülik. Az európai trend is növekvő, és miután a múlt századi intenzív ragadozóüldözés és a fészkelésre alkalmas fák hiánya miatt a magyar Alföld nagy részéről eltűnt, később a védelemnek köszönhetően az állomány helyzete stabilizálódott Magyarországon is.

Mivel nálunk is gyakran ül ki út menti oszlopok, fák, bokrok tetejére – ezeket választva leshelyéül –, sűrűn találkozhatunk vele. Sokféle színváltozatban való előfordulásából adódóan elég könnyű összetéveszteni más ragadozó madarakkal. Az utak mentén észrevett „sasok”, a falvak fölött keringő „ülük” nagy valószínűséggel egerészölyvek.

Gyakorisága mellett ez is magyarázhatja, hogy a népnyelv számos névvel illeti. Ezek többsége a fogyasztott táplálékára: egerész kánya, egerész vércse, vagy simán csak egerésző, mások az élőhelyére: parlagi kánya, tarlókánya, továbbiak pedig jellegzetes hangjára utalnak (ezt azonban a szajkó is remekül utánozza): nyávogókánya, sikoltókánya, sívókánya. Egyéb érdekes nevei: ülü, ölő, örv, ölyű, huszársas, kerékfarkú ölyv, kerekszárnyú sas.

Az egerészölyv rendszertanilag a vágómadárfélék családjának ölyvformák alcsaládjába tartozik. Nálunk is előforduló közeli rokonai a gatyás ölyv, a darázsölyv és a jóval ritkább pusztai ölyv. Méreteit tekintve közepes ragadozó: hossza 46–58 cm, szárnyfesztávolsága pedig 110–132 cm. Fő tápláléka az apró rágcsálók (főleg pockok), így a mezőgazdasági területek „ingyenes napszámosaként” gazdaságilag is mérhető hasznot hajt. Ezt – a madarászok tanácsára – sokfelé be is látják a gazdák, és úgynevezett T-fákat helyeznek ki a földekre, ahol meg tudnak pihenni, azokat leshelyül tudják használni. A faj Magyarországon védett, Romániában nem.

Madaras, narancsos üdvözlet Barcelonából

2012-01-05T09:29:00.032+02:00

Így tél közepén igazi felüdülés, megkönnyebbülés erejével hatott, az év végére ütemezett kiruccanás Barcelonába. Elsődleges szempont az úticél kiválasztásnál a város építészeti csodái, lenyűgöző formái mellett, a mediterrán télre jellemző kedvező időjárás volt, amelyben az itthonról hozott sapka, nagykabát fölösleges tartozékává vált az ottlétünknek.

Mintha egy hirtelen jött tavaszba cseppennél bele: a nap hét ágra süt, az út mentén érett terméstől roskadozó narancsfák sorakoznak és senkinek nem gondja a hideg.

Igaz, hogy elsősorban kulturális céljai voltak az utazásnak, de a madárfigyelésre szokott szem két építészeti remekmű között is időt szakít arra, hogy a pálmafák védelmében fészküket tatarozó, eközben meg hangosan rikácsoló papagájokat számba vegye, megkísérelje lefotózni. Itthon meg kideríteni, hogy a titokzatos fotóalanyaink: barátpapagájok (Myopsitta monachus)

Dél Amerika területén őshonos fajról van szó. Közkedvelt kalitkamadár, mivel fészkei karbantartása miatt egész évben viszonylag helyhez kötötten él, ezért sok helyütt félig vagy teljesen szabadon tartják állatkertek és magángyűjtők is. Ezek a madarak közül olykor néhány pár elszakadva a kolóniától teljesen önálló életet kezd máshol, így betelepült madárként több számára alkalmas helyen megjelent már.

Ilyen önállóan költő kolóniái vannak az Egyesült Államokban, Puerto Ricón, a Bermuda-szigeteken, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban, Izraelben és Japánban.

A nagy barangolások után meg kihagyhatatlan célpont volt a tengerpart ahol elnyújtózva a parton, feltölthettük "napelemeinket", és a közelben kószáló dankasirályokon még madarászási ambícióinkat is kiélhettük.

A bejegyzést zárja a város utcáit vigyázó bagoly, hogy igazán ötvözve legyen az építészet és a madárvilág.... :)

BÚÉK természetesen - 2012

2011-12-30T17:27:00.018+02:00

Minden kedves olvasónknak kívánunk

hegyes-völgyes-dombos-rétes,

színes virágos,

madárfüttyös,

délceg fás,

és csúszó-mászó/kis-nagy állati

Boldog Új Évet!

Madarak útközben

2011-12-27T21:01:00.025+02:00

Karácsonykor Nagyajtára, Dédihez tartva sem kellett nélkülöznünk a madarászás örömeit. Köszönhető ez a jó pár út mentén látható madárfajnak, no meg annak, hogy gyér forgalmú úton lehet oda eljutni Sepsiszentgyörgyről. Ez megengedi ugyanis a balesetmentes hirtelen fékezéseket, minden alkalommal, mikor az oszlopon, vezetéken, faágon a fotózás megpróbáltatásait elviselőnek tűnő madár kerül a láttérbe. Úgymint:

zsákmányra leső ragadozók közül egerészölyv (Buteo buteo) - ők nem csak a pockokat, de a megfigyelőhelyükhöz közel lassító autókat is árgus szemekkel figyelik és irtó hamar tovaszállnak az előóvatoskodó fotós láttán

citromsármánypár (Emberiza citrinella)

ismét éber ragadozó vörös vércse (Falco tinnunculus) - ez a példány éppenséggel türelmesebb volt az egerészölyvnél, de azért ennek is volt ám határa

aztán téli vendégünk, a "tiszteletbeli ragadozó", a nagy őrgébics - aranyalmód - ághegyen (Lanius excubitor)

széncinegéék (Parus major) már a Dédi, amúgy csendes kertjében virgonckodnak

'hó-virág', a patakpart jobbára egyedüli növényékessége ez idő tájt

faluvégen, házkéményen kuvik (Athene noctua) hunyorog

Karácsonyra hangol(ód)nak a madarak

2011-12-22T18:33:00.020+02:00

Tavaly óta, a karácsonyra és a vakációra való hangolódás egyik mozzanatát képezi iskolánk "Madárkarácsony" eseménye.

Nem jelent sok előkészületet ( recept és időpont egyeztetés), és a rendszeres madáretetésre beedzett gyerkőcök a kitűzött időpontban felvonulnak az otthon már előkészített madárkalácsaikkal, majd ezt követi az ünnepélyes felaggatása a nem mindennapi díszítőelemeknek, és a végén a fotózkodás ( büszke, bohókás, ünnepélyes, csoportos, egyéni, madárkaláccsal vagy nélküle)....

és habár dolgunkat jól végeztük, még vissza az osztályba, mert még egy kis ideig nem szabadulhatnak el a vakációs és az ünnepi indulatok. :)

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak.

Nagyvárosi fekete rigók

2011-12-18T17:47:00.014+02:00

Múlt szombaton a Brassói Szépművészeti Múzeumban jártunk a Robert Capa kiállításon. Ám a kulturálódást is ötvöztük némileg a madarászással. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak a múzeum közelében lévő parkban tettünk egy kisebb sétát, két, télen is látványos fát és nagyvárosi lazasággal pózoló fekete rigókat kapva lencsevégre.

Tulipánfa (Liriodendron sp.)

a hím az ágak közt, valamelyest takarásban,

a tojó a fűben nyíltan illeg-billeg

Ecetfa (Rhus sp.)

Madaras vasárnap

2011-12-11T15:58:00.039+02:00

A mai szürke vasárnaptól sem riadtunk vissza, és nekivágtunk a téli ragadózómadár-monitoringra kijelölt területünknek. Fényképezőgépekkel, távcsövekkel és adatlapokkal felszerelkezve a Bodok - Zoltán - Gidófalva - sepsiszentgyörgyi vám szakaszon, az Olt folyását követve számoltuk meg őket.

Megszámláltatott:

15 egerészölyv (Buteo buteo)

1 gatyás ölyv (Buteo lagopus)

3 vörös vércse (Falco tinnunculus)

a távolban épp faágon ücsörgő egerészölyv

közeledésünk elől felrepülő egerészölyv a távolban

A területünkön egyetlen ragadozó madaraknak kihelyezett T-fával találkoztunk,

de több helyen is találtunk " Mérgezett terület" feliratot.

Bár a mai nap a ragadozó madarakról szólt, mégsem tudtunk csak rájuk figyelni, hisz nagyon gazdag madárpaletta tárult elénk.

Néhány bokor már távolról felhívta magára a figyelmet, hisz a rajta ücsörgő népes mezei veréb, tengelic, kenderike vagy épp citromsármány csapat igazi hangversenyt adott.

Népes dolmányos varjú, csóka, vetési varjú sereggel is talakoztunk, de a távolból hangoskodó szajkók és szarkák is felhívták magukra a figyelmet.

szarka trió

Útunk egy gyurgyalagtelep mellett vezetett el, mely lakói már rég melegebb vidékekre költöztek, mégis árgus szemekkel figyeltük hátha-hátha látnánk egy példányt a várt tavasz jeleként :-)

Aztán pihenőként néhány pillantást vettetünk a felhők közé bújt Bodoki csúcsra (1194 m), s folytattunk is útunkat.

Hirtelen érdekes lábnyomokra figyeltünk fel,

melyeknek igazából akkor lett jelentőségük, mikor egy bokros részről egy fogolycsapat (Perdix perdix) repült fel előttünk. A látványtól kicsit lemeredtünk, de aztán "hajtóvadászat" indult, s a fotósok megpróbálták becserkészni őket, sajnos nem nagy sikerrel.

Útunk végéhez közeledve, kicsit fáradtan már el is csomagoltuk felszereléseinket, mikor egy népes madárseregre figyeltünk fel a távolban.

Előkerültek újra a távcsövek és fényképezőgépek, s meg is örökítettük a népes kormorán (kárókatona) csapatot, mely a mai madarásznapunk utolsó zsákmánya.

Erdei iskolaavató a Vadas-tetőn

2011-12-10T19:39:00.007+02:00

Novemberben résztvettünk a Vadas Erdei Iskola avatóünnepségén. Következzen egy kis beszámoló erről.
Az erdei iskola megálmodói és majdani működtetői a sepsiszentgyörgyi 14. sz. Dr. Kovács Sándor Cserkészcsapat és a jelenleg bejegyzés alatt álló Aranyliliom Egyesület. Támogatók a cserkészek és szüleik , a sepsiszentgyörgyi Tanulók Klubja, Kovászna Megye Tanácsa, Háromszéki Közösségi Alapítvány. Az erdei iskola felszerelését, tavaszra szeretnék teljessé tenni; ekkor egy kis szakkönyvtár is a része lesz majd.

Gaál Sándor cserkészparancsnok elmondása szerint az erdei iskola ötlete „erdei séták, portyák” alkalmával született, mikoris gyakran kiderült, „milyen keveset tudnak gyerekeink természetes környezetünkről, az állatokról, növényekről. Legtöbbször összetévesztik az őzbakot a szarvasbikával. De most az erdei iskolai táborozások alatt állandó jelleggel láthaják őket és fogazatukat, lábukról közvetlenül szerezhetnek ismereteket, akár meg is tapogatva azokat.” Hasznossága így nem is kérdéses, hiszen „az erdei iskola a játékos tanulás legjobb helye. Az itt szervezett tevékenységek aktív részvételre és tudatos munkára serkentenek. A jelzett tanösvények nemcsak az állat és növényvilág megismerését teszik lehetővé, de megismertetik a környékbeli településeket is.”

És hogy kiknek szól? Cserkészcsapatok, iskolai csoportok, osztályok, tehát különböző korú gyeremekek látogathatják majd az erdei iskolát.
Az avatóünnepség záróakkordjaként a halvány napsütés ellenére csípős novemberi szombat délelőttöt a házigazdák forró teával, kávéval, frissen sült fánkkal tették melegebbé.

Vörösfenyő a zöld fenyők között

2011-12-06T19:02:00.008+02:00

Decemberben a nem kifejezetten természetközeli emberek fejében is egyre több gondolat forog a növények, főként egy bizonyos fajtájuk, a fenyőfa körül.
Így, éppen itt az idő, hogy a fenyők egyikével az európai vörösfenyővel kerüljünk közelebbi ismeretségbe, bár ő nem karácsonyfa alapanyag, hiszen az európai örökzöldek közül ő az egyetlen, ki őszire sárgás-vöröses lombruhába öltözik, majd télire elhullajtja azokat, tehát lombhullató. Hegyvidéki faj lévén ez a kuriózum a mi erdeinkben is őshonos. De parkokba, kertekbe díszfaként sokfelé ültetik is.

Első magyar írásos említése 1583-ból, Beythe István Nomenclatorából adatolható. Nevének előtagja őszi lombkoronájának színére utal, de vannak, akik szerint kérgének színe a névadás alapja. Közismertségét számos társneve bizonyítja: a pacsirtafenyő, mannafenyő, rozmaringfenyő, szentilonafenyő, németostor, lombhullató fenyő, ustorfenyő nevekkel mind a vörösfenyőt illetik.
Szép rajzolatú, jól megmunkálható, kemény, tartós fáját előszeretettel használják a bútor- és építőiparban. Népi gyógyászati felhasználására is bőven van példa: fiatal tobozaiból köhögés elleni szirupot készítenek, sőt pálinkaízesítésre is használták; fiatal ágvégeinek rágcsálást gyomorsav ellen javallják; zsírral összefőzött gyantája sebek és gyulladt bőr külsőleg alkalmazott gyógyítására használatos.

Magashegyi fajként a fatenyészeti határig terjed. Tiszta állományokat ritkábban, lucfenyővel, erdei fenyővel, jegenyefenyővel, bükkel elegyes állományokat gyakrabban alkot. Élőhelyére vonatkozóan elmondható, hogy a laza szerkezetű, agyagos és meszes talajokat kedveli, továbbá, hogy fényigényes faj.
Általában 20-40 méteresre nő, de az 50 méter magasságot is elérheti. Az akár 1,5 méteres átmérőjű törzsét szürkés-vöröses, barnás hosszan barázdás réteg fedi. Egyéves (vagyis ősszel lehulló) tűlevelei hosszú hajtásain elszórtan, csavarvonalban ülnek, törpehajtásain pedig 40-50 leveles csomókban. „Barátságos” fenyőnek is minősíthetjük, hiszen tűlevelei lágyak, nem szúrósak. Alakjuk keskeny-lándzsás, méretük 2-36 cm és az őszi megsárgulás előtt világoszöld színűek.

Szaporodását illetően, egylaki, szélbeporzású faj. Minden 3-5. év március-májusa közt virágzik. A legalább kétéves levéltelen törpehajtásokon fejlődő, lefele hajló porzós virágai gömbös-tojásdad, később hegyes alakúak, eleinte világoszöldek, beporzáskor sárgák. A hároméves leveles törpehajtásokon megjelenő termős virágok tojásdadok és kárminpirosak. Magjait szeptember-novemberben hullatja el.
Az európai vörösfenyő Romániában nem védett, de alpesi erdőformációi olyan élőhelyek, melyek megőrzéséhez szükséges azokat különleges természetvédelmi területté nyilvánítani.
Az illusztrációul szolgáló képek a Vadas-tetőn készültek.

Látogatóban a hulladéklerakónál

2011-12-02T18:58:00.023+02:00

A tegnapi munkaszüneti naphoz hozzáadódott a mai nap is. Ennek örömére, és a hirtelen jött minivakációval járó eltunyulás megakadályozására a Mikes Kelemen Líceum sebtében mozgósított környezet-csoportjával felkerekedtünk, hogy körülnézzünk ott, ahol legfennebb a madár jár

(vetési varjú százával, búbos pacsirta, sirály stb.), de legtöbb embernek semmiképp nem kiránduló vágyai netovábbja: a sepsiszentgyörgyi hulladéklerakón és hulladékudvarban.

Már reggel látszott, hogy jó napunk lesz, mert hét ágra sütött a nap, és a hideg sem csikorgatta annyira fogát.

Célunk a szelektíven gyűjtött hulladékok kezelésének és sorsának feltérképezése, a városunk kínálta hulladéktárolási és értékesítési lehetőségek kiderítése, pár keringő mítosz megdöntése volt.

Az első állomás a város végén található hulladéklerakó: a fogadtatás szívélyes és örömmel vezetnek körbe. Kiderül, hogy az udvaron üveg, PET palack, papír, alumínium doboz szétválogatás folyik, és lehetőség szerint ezek összepréselése és bálázása. A legtöbb hulladék-bálát erre szakosodott cégek viszik el és hasznosítják újra.

A hulladéklerakón szilárd hulladékot, nem veszélyes és ártalmatlan hulladékot, a város és a környező települések lakóitól származó hulladékot, intézmények, cégek és más hivatalok hulladékát tárolják.

Az elhelyezés után, a lánctalpas géppel végzett tömörítéses egyengetés után, 50 cm vastagságú földréteggel borítódik, az öngyulladás megakadályozása végett. Az erjedési folyamat következtében keletkezett csurgalékvíz egy gyűjtőcsatornába kerül, ahonnan rendszeresen a víztisztító állomásra szállítódik. (forrás)

Felfedező utunk második állomása a tavaly létesült hulladékudvar, ahol azokat a különleges hulladékokat lehet elhelyezni, amelyek gyűjtésére nincs a város területén szelektív hulladékgyűjtő konténer. Például: fa, textil, üveg, szárazelem, akkumulátor, használt étolaj, elektronikai hulladékok, villanyégők stb.

Mézgáék a fatörzseken

2011-11-24T20:11:00.006+02:00

Enyhe novemberhez volt szerencsénk ezidáig, s bár a korán nyugvó nap röviddé szűkíti a napokat, mégis juthat idő természetjárásra, akár verőfényes délutánokon is. Szentgyörgyhöz közeli erdőjárásra többfelé is lehetőség adódik, ezek közül legutóbb a Zalán fölötti aranyló-vöröslő lombhullató erdőt választottuk.

Ennek aljában a felhangzó csaholás után megjelenő kutyák kissé megtorpantottak, de mivel végül letettek arról, hogy uzsonnaként elfogyasszanak, bejutottunk a fák birodalmába. Az őszi erdő színkavalkádja lenyűgöző: a ferdén érkező napsugarakat a sárga és vörös szín számtalan árnyalatában pompázó levelek szűrőjén keresztül barátságosnak, melegnek és mesebelinek érzékeljük. A csönd majdnem zavartalan, csak a talpunk alatt reccsenő faágak, a zörgő avar hallszik. Ritkán magasan köröző egerészölyv vijjog, az énekesmadarak takarékoskodnak dalukkal, vagy a fogyatkozó élelem felkutatása köti le figyelmüket, elnémítva nótázó kedvüket. Egy fatörzsön a lombok színpompájával vetekedve mézga buggyan, a látványt fotó örökíti meg, s ezzel eldőlt a sorsa: bejegyzés-hős lesz e népiesen macskaméznek is nevezett fanedv.

Etimológiáját illetően mézga szavunk szláv jövevényszó: a szerb–horvát "mezga" gyanta, nyirok, növényi nedv, a szlovák "miazga" fagyanta, nyirok, az orosz "mezga" pedig a fatörzs fiatal, lágy részét, pépes zúzalékát jelenti. A magyar szóban az é hang valószínűleg a méz szó hatására nyúlt meg. Első írásos említése 1560-ból való, „nyúlékony, sárgás gumiszerű váladék” jelentéssel. Macskaméz mellett népiesen még facsipának is nevezik, de előbbi sokkal kedvesebb hangzású, elterjedtebb használatú, sok gyerek is – legalábbis vidékünkön – inkább ezt ismeri. A mézgáról pedig meglehet, sokunknak a népszerű rajzfilm, a Mézga család jut előbb eszébe.
Nos, a szót ismerhetjük, de magáról az anyagról, annak szerepéről a növények életében érdemes néhány dolgot megtudni.

A mézgásodás leggyakrabban szilvafán, cseresznyefán, meggyfán, barackfán figyelhető meg. Többnyire sebzés, baktérium, vírusfertőzés váltja ki, de oka lényegében összetett élettani folyamatok eredménye, és biológiai jelentősége a sebelzárás. Tehát a gyümölcsöskertekre kell fokozott figyelmet fordítani. Kezelésképpen csonthéjas gyümölcsfáinkról a mézgás gócot az egészséges részig el kell távolítani, majd ecetes oldattal bekenni, aztán méhviasszal lezárni.
A mézga bonyolult felépítésű, vízben duzzadó, alkoholban nem oldódó, ragacsos poliszacharid tartalmú, levegőn többé-kevésbé megszilárduló, áttetsző, sárgás-vöröses-barnás amorf anyag. A sejtfalakban levő cellulóz, hemicellulóz enzimes hidrolízisével jön létre. Iparilag ragasztó, festék, tus, kenőcs készítésére használják fel.

Kilakoltatott erdei fülesbaglyok

2011-11-20T17:14:00.020+02:00

Az elmúlt évekhez hasonlóan a „Milvus Csoport” Madártani és Természetvédelmi Egyesület idén is megszervezte a telelő erdei fülesbaglyok (Asio otus) számlálását. Eddig is igyekeztünk az általunk ismert uzoni bagolyfa lakóit számba venni és az adatokat elküldeni a központnak, ezért nem volt kérdés, hogy az idei akcióhoz is csatlakozunk.

A mai nap azonban nem volt egy kicsit sem természetbe csalogatós... a táj kegyetlen szürkesége (sehol egy kedves szín, amibe a lélek belekapaszkodhat, hogy melegedjen, ha már a nagykabát nem elég), a csontig hatoló novemberi hideg még a szoba melegéből is önkéntelenül borzongatós, nemhogy bármi természetjárásra csábítson. De, mint kiderült ma volt a novemberi szinkron-felmérő periódus utolsó napja, ezért a korrektség kedvéért nagykabát elő, autóba be és irány Uzon.

A meglepetés csak ezután következett; megbizonyosodtunk, hogy jó helyen járunk, az utca stimmelt, a házszám is, csak az nem volt ott, amiért jöttünk... a bagolyfa.

Mint kiderült az új tulajdonos jónak látta, nem tudni mi célból, a több éve telelőhelynek használt baglyos fenyőfákat is kivágni a tatarozó munkálatok mellett.

Ezek után kicsit körülnéztünk hátha áttelepedtek valami más fára. Végül a szemközti udvar almafáján találtunk pár madarat hosszas szemmeregetés után (egyáltalán nem könnyű észrevenni őket olyan tökélyre fejlesztették mimikrijüket), de a helyiek szerint ezek talán eddig is ezt a fát lakták.

Abban reménykedhetünk, hogy bagolyfa igazi lakói találnak maguknak egy olyan fát, amely egy madárbarát ember kertjében áll és a környéke nem szorul tatarozásra...

Végezetül egy feladvány: Hány erdei fülesbagoly a lakója a fenti fotón szereplő almafának? szemmeregetésre felkészülni... rajt! (a fotóra klikkelve nagyítható) a megfejtést egy megjegyzésbe várjuk. :)

Séta az árkosi dendrológiai parkban

2011-11-15T18:37:00.002+02:00

Néha karnyújtásnyira tőlünk igazi természeti csodák, érdekességek vannak, és alig van időnk ezeket észrevenni. Az árkosi dendrológiai park a Szentkereszti kastély körül terül el (kb. 8 hektáron). Az ültetések a XIX. század második felében kezdődtek el párhuzamosan a kastély építésével. A fajok nagy részét Ausztriából hozták. Kovács Sándor biológus 1984-ben 100 hazai, illetve egzotikus fa- és cserje fajt említ meg, 2010-ben Kisgyörgy Blanka biológus I. fokozati szakdolgozatában 49 fajt ír le.

Az árkosi gimnazistákkal rendszeresen évente ellátogatunk a kastély udvarára, és megpróbálunk minél több fajjal megismerkedni. A mai nap is ezt tettük, csak ma kicsit más volt, hisz minden osztály örökbe fogadott egy fát. A választás mondhatni nem volt nehéz, hisz az előzetes séták során már mindenkinek volt kedvence. Az örökbefogadott fák listája:

V. - tulipánfa

VI. - közönséges szivarfa

VII. - nagyvirágú magnólia

VIII. - vérbükk

Az oklevelek átvétele után ígéretet tettünk, hogy legalább évszakonként egyszer meglátogatjuk őket :-)

Következzen ízelítőnek néhány fotó:

őszlik az árkosi parkban is

hullnak a falevelek, landolnak a sétányokon vagy épp a befagyott tavon

tiszafa (Taxus baccata) és termése

nehézszagú boróka (Juniperus sabina)

közönséges szivarfa (Catalpa bignonioides)

duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii)

nagyvirágú magnólia (Magnolia sp.)

kívánság teljesítő tavacska

fekete dió (Juglans nigra) termése, melyből gyűjtöttünk bőven

novemberi hóharmatban didergő

fagyos avar között rejtőző bánáti sáfrány (Crocus banaticus)

Novemberi barangolás a Rétyi Nyírben

2011-11-13T08:41:00.011+02:00

Bármely évszakban látogattunk is el a Rétyi Nyírbe a szépségélmény garantált volt. Legyen az februári tavaszkereső barangolás, a kora tavaszi, ébredős természet őzcsapatok, madarak, apró virágú növények formájában felvonul, hogy nyugalom, nincs már soká a meleg és a nyár... vagy nyári séta, a természet számbavétele a tűző napon, mert hűsölést kínál a nyírfák és égerfák lombja, ha számba vettük a gyurgyalagokat, gébicseket, és a vizes foltok fölött cikázó szitakötő nemzetséget... és az ősz, a formák, a színek és fények gyönyörű egymásra találása...

Erdőjáró vagy és ismered titkait, szabályait, lényegét az erdőnek, de a Nyír az más, itt akarva-akaratlan keresed a mesevilág szereplőit, itt őrt állnak fehér törzsükkel a hórihorgas nyírfaóriások, és elmenni mellettük nem lehet csak ha megbizonyosodtál, hogy elkápráztattak.

nyír-páros

szajkó az ágak sűrűjében

ívelt nyírek

citromlepke

És mindezt még kiegészítik Orbán Balázs szavaival élve: "Semlyékes, zsombékos égeresek vízinövényekkel és állatközösséget dajkáló tavakkal, tavirózsákkal, félénk vízimadarakkal."

természetes nyugágy

A tavak nagy részét kiszáradva találtuk, nem fogadtak a növények sem virágzó pompában, és vízimadarak közül is csak a mesterséges, nagy tó tükrén békésen himbálózó, tőkésréce csapatok képviseltették magukat. Elégedetlenkedni mégsem fogunk, mert ez a késő őszi Nyír és azt kaptuk amit kerestünk...

Kéreglakó fakúszó

2011-11-09T08:21:00.005+02:00

Jó ideje rendszeresen a mikóújfalusi forráshoz járunk borvízért. Ebben nem csak az a jó, hogy a városi vezetékes víznél egészségesebb folyadékhoz juttatjuk szervezetünket, hanem az, hogy a forrás környéke madármegfigyelésekre is alkalmat ad. A tenyérnyi rét, kis bozótos, talpalatnyi nádas, szemben félig-meddig felhagyott kőbánya sokféle madárnak szolgál élőhelyül. Ott folyik el az Olt is, melynek fűzfák szegélyezte partja szintén ideális otthon jó néhány madárfaj számára. Így, a hasznosat a kellemessel összekötve, ásványvíz mellett – sikeres kiruccanás esetén – madárfotókkal gazdagodva térünk haza útjainkról.

Nem volt ez másként november eleji kirándulásunkkor sem. Az évnek ebben a szakában, az amúgy szomorúnak ható lombfogyás előnye, hogy kevésbé tudnak elrejtőzni a madarak :) Egy rövid séta és valamivel hosszabb, türelmes várakozás az Olt partján különféle cinegék, parányi ökörszemek, harsányzöld küllő és egy fakusz megpillantására, megfigyelésére volt elegendő. Mivel ez utóbbit most láttam először, hazaérve szakkönyvek forgatásába kezdtem alaposabb megismerése céljából.

Nos, az első akadályba hamar beleütköztem, mert ebből, a fakuszfélék családjába tartózó énekesmadárból a régióban két faj is él, melyeket – mit ad Isten – nehéz megkülönböztetni egymástól. Ugyan élőhelyük eltérő, és néhány határozókulcsként szolgáló külső jegyüket felsorolja a szakirodalom, de csak hangjuk alapján különböztethetőek meg elégséges bizonyossággal. Fotózott példányunknak persze esze ágában sem volt megmukkanni, így a két faj együttesen kerül most bemutatásra.

Egyikük a hegyi fakusz, másik a rövidkarmú fakusz. Mindkettő állandó fészkelő faj, előbbi élőhelye a magasabban lévő tűlevelűekkel elegyes lombhullató erdők, utóbbié az alacsonyabban húzódó lombhullatók. Gyakorinak mondhatóak, de csendes, nem feltűnő madarak lévén mégsem sűrűn láthatóak. Hasuk fehér, piszkosfehér, hátoldaluk barnás, fakéregszerűen mintás. A hegyi fakusz picivel nagyobb, 12,5–14 cm, a rövidkarmú pedig 12–13,5 cm hosszú.

Táplálékul kisebb pókokat, rovarokat, hernyókat fogyasztanak, melyeket a fa törzsén körkörösen felkúszva, hegyes, enyhén lefele hajló csőrükkel szedegetnek ki a kéreg repedéseiből. Nevüket is erről a jellegzetes, rángatózó felfele tartó mozgásukról kapták. A népnyelv ugyanezt a nevet a fakopáncsokra is alkalmazza, amelyekre a fakusz még a fatörzseken támasztékul szolgáló merev farktollaival hasonlít is. Fészküket a fakéreg alatti repedésekbe építik. Ide rakja 6–7 tojását a tojó, melyekből 15–16 napi kotlás után kelnek ki a további 16 nap múlva röpképes fiókák.

Romániában egyik fakusz faj sem védett, Magyarországon viszont mindkettő az.

Rozsdafarkú, a váratlan osztály vendég

2011-11-04T19:44:00.011+02:00

Szokásos iskolai napnak indult az elmúlt hét pénteki napja is, sürgött-nyüzsgött mindenki, míg egyszer csak loholó gyereksereg törte meg a megszokott szüneti háttérzajt:

- "Tessék jönni! Madarat fogtunk!"

Nagy szemeket meresztettem rájuk, nem igazán értettem mi is történt/történik.

- "Madár repült be az osztályba, s nem találta a kifele vezető utat, így megfogtuk!" -lihegték kórusban a hetedikesek

Közben mindenki szeme egy összefogott kézre irányult, melyből félénk kis szemek néztek ránk.

Valaki a tömegből eligazított: "Ez egy rozsdafarkú."

Mosolyova bólintottam rá: "Igen, ez egy házi rozsdafarkú." Párperces rögtönzött madárismertető után gyorsan már az udvaron voltunk, és repíteni készültünk vissza a vendégünket a szabadba, mikor aggódva valaki megállított: "Nem készül fotó?" - aztán gyors fotózás következett, és repült is.

Pöttöm ökörszem

2011-10-31T22:23:00.006+02:00

Érdekes az, ahogyan az ember az őt körülvevő világot, annak részeit megnevezi: mit tart jelentősnek, kiemelendőnek, észreveendőnek, mit mivel kapcsol össze, mivel lát hasonlatosnak. Madárnevek etimológiája után kutakodva is izgalmas dolgokra akadhatunk: énekük vagy kinézetük, jellegzetes tulajdonságuk vagy élőhelyük, más madárhoz való hasonlatosságuk ragadhatja meg a névadó figyelmét, netán más élőlényt juttat eszébe, fészekrakási vagy egyéb viselkedési jellemzőjüket találhatja kiemelendőnek.

Mostani főhősünk, az ökörszem (Troglodytes troglodytes), más nyelvekhez hasonlóan (román, német, francia, olasz) a magyarban is, mérete okán kapta 1525 körülről adatolható nevét. Azonban néhány évtizeddel későbbről ismeretes „a fa odvába tojó veréb” megnevezése is, mely már fészkelési szokására és tollazatának a verébéhez hasonló színezetére is utal. Csaláncsattogató, csaláncsettegető neveit pedig élőhelyéről és jellegzetes hangjáról kapta. Azok, akik csádészónak, tüskebujkálónak hívják, szintén élőhelyét tartották kiemelendőnek elnevezésekor. Kinézete és hangja az alapja a pettyes csuk megnevezésnek. Az itt, Erdélyben ismeretes ficánka pedig mozgékony természetéről árulkodik.

Az ökörszem 9-10 centiméteres hosszúságával valóban Eurázsia egyik legkisebb madara, nagyjából csak a királykák apróbbak nála. Összehasonlításul: a veréb 14-15 cm, és ő sem egy óriás. Kicsinységét tovább hangsúlyozza rövid, hetykén felcsapott farka és rövid nyaka, s így kikerekedve kis tollgombóc benyomását kelti. E képet csak a hosszabb, hegyes, kissé lefelé görbülő csőre töri meg. Tollazata mellőz minden feltűnést: felül vörösesbarna, alul barnásfehér, vékony, sötétebb keresztsávokkal. Így eshet gyakran meg az is, hogy habár méretéhez képest hangos énekét halljuk, tekintetünkkel annak forrását kutatva sehogy sem leljük a dalnokot.

Meg aztán leginkább az erdők sűrű aljnövényzetében, elgazosodott tisztásokon, cserjésekben, buja patakpartokon rejtőzködik, ahonnan nem is igazán röppen fel, hanem ugrálva, majdhogynem kúszva halad ágról ágra. Itt kutat apró rovarokból, pókokból, lepkehernyókból, rovarpetékből, lárvákból álló tápláléka után. És ilyen bozótos helyre épít a hím több, fűszálakból és lombokból álló gömb alakú fészket is, melyekből a tojó választja ki az 5-6 tojás számára a megfelelőt.
Egész Európában megtalálható, nálunk is gyakori és állandó fészkelő faj. Télen is itt marad, úgyhogy, ha majd kimerészkedünk a hólepte erdőbe, akár szerencsénk is lehet hozzá.
Védettségét illetően a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján „nem veszélyeztetett” fajként jegyzik; Magyarországon védett, Romániában nem.

Parányi madárkánk népmeséknek is szereplője: ha például az Icinke-picinke című népmese-antológiába beleolvasunk, megtudhatjuk, hogyan is lett a kis ökörszemből – a sas ellenében – a szárnyasok királya.

Kezdődik hamarosan a téli madáretetés

2011-10-27T19:52:00.003+03:00

Lassan-lassan őszlik, hisz már:

- vándormadaraink útra keltek, vagy épp a nagy út előtt állnak

seregélyek az uzoni határban

- a varjak csoportokba verődtek

- megjelentek az ökörnyálak

- volt már talajmenti fagy

- pezseg a must - forr a bor

- sárgulnak a falevelek

És egyben eljött az ideje, hogy elkezdjünk készülődni a téli madáretetésre, a már meglevő etetőket átvizsgáljuk és eledelt szerezzünk be. Ha még nincs etetőnk van idő készíteni. Nagyon egyszerűen készíthetünk műanyagpalackból is. Hasznos információk olvashatók a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján valamint ITT a tavalyi bejegyzésünkben. Ne feledkezzünk meg, hogy a madárodúk kihelyezésének is itt az ideje.

Az elmúlt hétvégék madarásztábor lakói is készítettek műanyagpalackból etetőket, ki is helyezték, táplálékkal feltöltötték és meg is érkeztek már az első vendégek. Az alábbi fotókon épp egy barátcinege kóstolgatja a kihelyezett eledelt:

Ha nem olyan helyen lakunk, ahol a téli madáretetésnek hódolhatunk, akkor van erre is megoldás, a blogunk WEBKAMERÁK címszója alatt élőben követhetünk néhány madáretetőt (ITT).

Hétvégi madárfogás: Guvat

2011-10-20T20:42:00.023+03:00

Nem szó szerint értendő a cím, de "gyurgyalag" csapatunk első találkozása a guvattal egészen múlt szombatig váratott magára. A Bikfalván táborozó kis madarászokkal átgyalogoltunk az Uzon határában található Fekete-ügy holtágaihoz. Ez a hely számos érdekes madárfajnak ad otthont. Már odaérkezésünk első pillanataiban megmutatta magát, de persze a gyerekzsivaj hallatán gyorsan el is rejtőzött.

Gyereksereg hamarosan tovább is állt, de mi nem hagytuk magunkat, az októberi hidegben türelemmel és persze fotógéppel felszerelkezve vártunk az újabb találkozásra . . . némi csalogatási cselt bedobva eljött a várva várt pillanat és újra előbújt, ha pár másodperc erejéig is. Pár fotó készül csak róla, hisz sietősen átvágott egyik nádasból a másikba:

A guvat (Rallus aquaticus) rigónál nagyobb faj. Csőre hosszú, keskeny és kissé megnyúlt. Fekete foltos barna háta, szürke melle van, és fekete-fehéren sávozott a hasoldala. Farka alul fehéres. Hangját ("grüit grroit grui gru") nádasok közelében gyakran hallhatjuk.

Diós dolgok dióhéjban

2011-10-20T19:56:00.007+03:00

A meteorológusok által Őszhóként számon tartott október idén nevéhez illőn viselkedett: első harmadában máris kisebb havazással lepett meg, ami persze nem volt tartós, de nem is lehetett, hiszen akkor azokat a tevékenységeket nem lehetett volna elvégezni, amelyekről népi kalendáriumi Magvető nevét kapta. Meg aztán egy elhavazott kertben, udvarban a diót is nehézkes volna begyűjteni, ami ugye szintén októberi kerti tevékenység. Így aktuális a dióról, diófáról ejteni néhány szót.

A nálunk leggyakrabban előforduló közönséges dió (Juglans regia) rendszertanilag a bükkfavirágúak rendjének diófafélék családjába tartozó dió nemzetségének tagja. Eredetileg Délnyugat-Ázsiában őshonos, de már a középkor óta művelt, aztán sokfelé elvadult és meghonosodott, már egész Európában megtalálható, így eredeti elterjedésének határát nehéz pontosan meghatározni. Enyhe éghajlatot, jó vízellátású talajokat kedvelő hegyvidéki faj. A Balkán félsziget és Kis-Ázsia erdeiben honos, azonban Európa-szerte elsősorban gyümölcsfaként ültetik.
Terebélyes lombkoronájával nálunk is kertek, udvarok jellegzetes árnyadója, termése pedig önmagában is kedvelt csemege, de sokféle süteményben is felhasznált. Húsvétot és karácsonyt például nehéz elképzelni hagyományos diós kalács nélkül.

A diót már az ókorban ismerték: Indiában, szanszkritül akhota volt a neve, Kínába a Han-dinasztia ideje alatt jutott el Tibetből, az Énekek énekében is szerepel, mint Izraelben honos növény, a rómaiak Jupiternek szentelték és Ovidius is megénekelte, Görögországba Perzsiából kerültek a nemesített fajták.
Dió szavunk nyelvünkbe török jövevényszóként került be; a Magyar Oklevél-szótár már 1264-ből adatolja, 1578-ban Méliusz Juhász Péternél, 1783-ban pedig Benkő Józsefnél is szerepel. Különböző nyelvjárásokban gyija, dijú, déó, dija, gyijó, gyíjjó, dívó alakokban (volt) használatos.

Közismert gyümölcsről lévén szó, számos néphiedelem kapcsolódik hozzá, mitológiákban is megjelenik és irodalmi feldolgozása is gyakori. Magyarországon is szokás volt például a lakodalmakon diót szórni a násznép közé, termékenységgel megáldandó a fiatalasszonyt. A Három dió című magyar népmesében a legkisebb fiú munkája fizetségéül pénz helyett a három diót választja, és jobban jár, mint a pénzt választó bátyjai. Dionüszosz szeretőjét, Kárüa lakóniai királylányt váratlan halálakor az istenség tiszteletből diófává változtatta. A skandináv mitológiában pedig Loki dióvá változtatva menti ki Idunt, az ifjúság istennőjét Thiazi fogságából. Szólásainkban is előfordul: „kemény dió” a nehéz feladat, „dióhéjban foglaljuk össze”, amiről röviden beszélünk.
Helyneveinkben is gyakran szerepel: Diósd, Diósgyőr, Bihardiószeg, Magyardiószeg stb.

Madarásztábor Bikfalván

2011-10-16T19:16:00.027+03:00

A Mikes Kelemen Líceum által megnyert környezetvédelmi projekt részeként, a hétvégén az 5-ikes diákok madaras tematikájú táborozásban vettek részt Bikfalván. A négy napos tábor programjában szerepelt: gólyafészek számlálás és a gólyacsaládok történeteinek megtudakolása a helyiektől, madaras tematikájú kézműves foglalkozások, terep-madarászás a környéken és a Feketeügy holtágánál, madáretetés fontosságát hangsúlyozó előadások, a közönségesebb madárfajok bemutatása, madárfaj felismerő versenyek, madáretető készítése, filmvetítés.

Akik megszámláltattak a terep során és lejegyeztettek: házi veréb, mezei veréb, széncinege, házi rozsdafarkú, vetési varjú, holló, egerészölyv, jégmadár, szárcsa, seregély, tengelic, erdei pinty, guvat, tőkés réce, vörös vércse, balkáni gerle. A legnagyobb sikerük az egerészölyveknek volt, akiket viszonylagos mozdulatlanságuk és nagy termetük miatt, a távcsövekhez nem szokott gyereksereg jó eséllyel tudott megtalálni a látótérben. Igazi sikernek könyveltük el, hogy a kezdeti sasozás után a túra végére becsületes nevükön szólíttattak meg.

Tipp kiránduláshoz: Fundata, Várvölgy barlang (Peștera Valea cetății)

2011-10-12T19:08:00.044+03:00

Adódott a román tanügyi rendszer történetében egy áldott, jó pillanat, amikor bevezették a metodikai nap fogalmát a köztudatba. Lehet sokan nem értenek velem egyet a kollégák közül, mert egyeseknek a heti jól begyakorolt rutin felborulását jelenti, vagy egy újabb alkalmat arra, hogy a meglévő papírhalmazainkat tovább hizlaljuk "fontosabbakkal" és "nélkülözhetetlenekkel", de városunkban a biológia-földrajz szakosoknak mindig felajánlják egy kirándulás lehetőségét is. És, ha egyszer adódik alkalom zárt helyiségen kívül lenni, nem is kérdés, hogy a nyílt órát vagy a Keresztény havasokat választjuk-e, amolyan terepszemle gyanánt...

Így lett ma utunk egyik célja a Várvölgy barlang (Fundata, Peștera Valea cetății), mely a Keresztény havasok (Postăvaru) nyugati oldalán, Barcarozsnyótól három kilométerre, a Brassó Pojána felé vezető út közelében található (480 m, 10 perces séta).

A Várvölgy cseppkőbarlang 958 m hosszú, 1945-ben fedezték fel, de a nagyközönség számára csak 2011-től látogatható. Addig keskeny, csúszva-mászva bejárható folyosói voltak, inkább barlanglakóknak adva menedéket (közönséges-, patkósorrú denevérek) mintsem embereknek szórakozási lehetőséget.

Na de történt az, hogy egy helyi vállalkozó nagy lehetőséget látott benne, befektetett 300000 eurót, s ezek után kiépített ösvények vezetnek körbe, a speciális, hideg fényű izzókkal bevilágított termeken, sztalaktitok és sztalagmitok között és mindezt 8 lejes belépő ellenében nézhetjük meg egy vezető kíséretében.

Hogy a denevérek - azok után, hogy szimfonikus koncerteknek is otthont ad a barlang, kivételes akusztikája miatt- még itt laknak-e, azt nem tudtuk meg, de ezeket a telelő lepkéket semmilyen dallam nem volt képes távozásra bírni.

telelő vörös csipkésbagoly (Scoliopteryx libatrix)

telelő araszolólepke (Triphosa dubitata?)

A hely országos jelentőségű védett természeti terület és természeti műemlék.

Bánáti sáfrány a Vadas-tetőn

2011-10-10T18:34:00.019+03:00

A Birdlife International nemzetközi természetvédelmi szervezet 1993 óta rendezi meg az október első hétvégéjére eső Európai Madármegfigyelő Napokat. Mivel az egész Európát átfogó akcióról van szó, az egyes országokban partnerszervezetek segítségével bonyolítják le az eseményeket. Így tavaly nálunk a Román Madártani Egyesület vállalta ezt a szerepet, ekkor néhány baráttal részt is vettünk a megfigyeléseken, és ugyanezt terveztük idén is.

Aztán bárhogyan is kerestük, nem találtuk, ki foglalkozna az adatok begyűjtésével. Ennek ellenére, illetve a melengető októberi nap csábítására mégis úgy döntöttünk, fölmegyünk a Vadas-tetőre, és a magunk részéről megszámláljuk az előforduló madarakat , hátha majd kiderül, kinek küldhetjük összesítésre az adatokat. Ezt utólag sem sikerült kinyomozni, úgyhogy a mi idei madárfigyelésünk csak saját örömünket szolgálta.

házi rozsdafarkú tojó

A rendezvényről utólag a szervezők honlapjáról megtudtuk, hogy 31 országból, kétezernél is több településről több mint 80 ezer ember vett részt, és a közel ötmillió megszámlált madár közül a seregély volt a leggyakrabban megfigyelt faj. Ez a mi Vadas-tetői megfigyelésünkre is igaz, további látott-hallott madárfajok: szarka, vetési varjú, házi rozsdafarkú, szajkó, mezei veréb, erdei pinty, holló, és barázdabillegető.

A napfény és a lassacskán sárgába-pirosba forduló őszi erdő nyújtotta szépséget fokozta a Vadas-tető lombhullató fái alatt viruló bánáti sáfrány (Crocus banaticus) lilás foltjainak látványa.

E virág színével és alakjával, no meg szokatlan őszi virágzásával könnyen őszi kikerics gyanújába keveredhet, miközben legfentebb köszönőviszonyban vannak egymással, de semmiképpen nem rokonok. Bánáti sáfrányunk rendszertanilag ugyanis a nősziromfélék családjának sáfrány nemzetségébe tartozik, miközben az őszi kikerics a kikericsfélék kikerics nemzetségének tagja.

Ez a sáfrányfaj természetes körülmények között csak a Balkánon és nálunk, Erdélyben található meg, viszont termesztett változatai a világ bármely kertjében ékeskedhetnek. Német neve is erdélyi előfordulására és őszi virágzására utal: Siebenbürger Herbst-Krokus, ami szó szerint erdélyi őszi sáfrányt jelent.

Ez az apró, 10-12 centiméteres, de lilás lepelleveleivel nagyon mutatós növény erdőkben terem. Jellegzetessége, hogy más sáfrányfajokhoz hasonlóan ő is hat lepellevéllel rendelkezik ugyan, de ezek közül a belső három feleakkora, mint a külsők. További ismertetőjegye a sötét, kékeslila, számos finom szálú sallangra oszló bibéje. Szeptembertől novemberig nyílik, termése pedig következő tavasszal látható.

Fehér színváltozata is létezik, melyhez októberi vadasbeli kiruccanásunkkor nekünk is szerencsénk volt.

Ha állat lennék . . .

2011-10-03T20:30:00.002+03:00

A kalendárium szerint október 4.-én ünnepeljük az ÁLLATOK VILÁGNAPJÁT, Assisi Szent Ferenc (az állatok védőszentje) halálának évfordulóján. Eszembe jutott egy kedves kis játék, melyet a gyerekekkel gyakran eljátszunk:

Ha állat lennék, ... lennék.

Mindig nehéz választ adni, de végül minden alkalommal csak kiválasztunk egy-egy kedves állatot és elképzeljük magunkat, ha rövid időre is, a bőrében. Most is gyorsan fellapoztam virtuális állattárunkat s próbáltam válogatni a kéz alá kerül állatokból:

gyom között lapuló gyík

eltévedt kacsafarkú szender a könyvespolcon

turistaösvények után kutató barázdabillegető

hüvelykujjon ücsörgő levelibéka

egy az épp elvándorló sereg seregélyből

nektár után kutató lepkék egyike

a gólyapár egyike

bocsát féltő medve

betanított vándorsólyom

árnyékban iázó szamár

A fenti fotókat nézegetve most is nehéz volt dönteni, de segített a végső döntésben az alábbi fotó, mely nemrégiben a marosvásárhelyi állatkertben készült (a hasonlóságok magukért beszélnek:-)

A köpeci szil lehet az Év Fája Romániában

2011-09-29T15:07:00.009+03:00

A Polgártárs Alapítvány által tavaly először meghirdetett Az Év Fája Romániában című vetélkedő idei, második kiadásában nekünk, háromszékieknek külön okunk van szavazni, hiszen most már a köpeci mezei szil (Ulmus minor) révén „saját” fánkra szavazhatunk, azt juttathatjuk győzelemre.

A nyeremény szimbolikus értékén túl konkrét anyagi haszonban is megmutatkozik, hiszen az Év Fája címmel 3000 lej díj is jár, melyet a fára és annak közvetlen környezetére kell költeni. Mindezt a szilt benevező baróti Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista és Barlangász Egyesület titkárától, Demeter Zoltántól tudtuk meg. A tavalyi megmérettetésen háromszéki fa nem szerepelvén, idén az egyesület, Antal Jenő nyugalmazott erdész- és vadász technikussal, Lőrincz Sándor nyugalmazott biológiatanárral, illetve a Zöld Ifjak Környezetvédő Egyesülete képviselőivel közösen választotta ki hét erdővidéki jelölt közül a végül versenybe szállt szilfát.

Azért esett rá a választás, mert Erdővidék egyik legnagyobb fája – kerülete 7,3 méter (1,3 m magasságban), magassága 35 méter – továbbá, mert egy néhai vízimalom udvarán állva, számos történelmi eseménynek volt a „tanúja”. Tisztes kort is megélt, hiszen a szakirodalom szerint a szilek legöregebbjei 500 évet élhetnek, a köpeci pedig, legalábbis Antal Jenő erdész becslése szerint 300 év körüli lehet.

A fát Köpec Barót felőli határában, a Barót-patak partján lehet megtekinteni, ahol egy kis tábla máris jelzi, hogy a szil az Év Fája címért versenyez. A nyertest online szavazással jelölik ki, mely a www.evfaja.ro internetes oldalon történik, egészen október 30-ig lehet voksolni. Tehát mi magunk dönthetjük el, hogy szilünk győztesen kerül-e ki a „küzdelemből”. Mégpedig úgy, hogy az oldalon a szilfa fotója alatt található „szavazok” gombra kattintva, majd e-mail címünket megadva és arról szavazatunkat megerősítve növeljük győzelmi esélyét.

Jelenleg 2500 fölötti vokssal szilünk vezeti a mezőnyt! Szavazzon mindenki, hogy ez így is maradjon, s ezáltal szűkebb környezetünk egy részlete ismertté, széppé, ápolttá váljon, mi magunk is csokornyi tudást szerezzünk természeti értékeinkről, sőt a fa történetét megismerve múltunkról is.

Szemétszüretelő gyurgyalagok

2011-09-25T16:03:00.006+03:00

Tavalyhoz hasonlóan idén is megrendezésre került a Let's Do it, Romania! elnevezésű egy napos országos "szemétszüret". Lényege, hogy szeptember 24-én országszerte összehangolt önkéntes csapatok takarítsák meg környezetünket a, sajnos mindig újra meg újra felhalmozódó szeméthegyektől.

Mi, 'gyurgyalagok' kettéoszolva, egyrészt Kőröspatak környékén, másrészt Szentgyörgy és Előpatak között zsákoltuk a természetbe nem illő hulladékot. Mindkét helyszínen túlnyomórészt diákok lendültek munkába, néhány tanár és rettentően kevés 'külsős' felnőtt vett még részt.
Az ember által zöld környezetében hátrahagyott szemét mennyiségén kívül, annak változatossága is elképesztő, de mindenképpen a műanyag csomagolások, tárolóeszközök viszik a prímet.
Következzen néhány beszédes fotó az akcióról:

a Mikes Kelemen Főgimnázium csapata

a sepsikőröspataki Kálnoky Ludmilla Általános Iskola csapatának egy része

szemétmagány, de a kanyar után több vár

mint fentebb mondottuk...

... de rávetjük magunkat

van, akik nagy tételben fogyasztanak, aztán nem bírják elcipelni

ezt sem véletlenül ejtették el...

telnek a zsákok

végül ennyit összegyűjtöttünk

Veszedelmes szépség: őszi kikerics

2011-09-21T20:58:00.012+03:00

Olvasó, ha fennakadsz, hogy
Könyvem címe „Őszikék”,
Tudd meg: e néven virágok
Vannak ősszel, és - csibék.
Ha virágok: a deres fű
Hantját szépen színezik;
Ha csibék: ez is megjárja,
Ki olyanra éhezik.
A virágnak nincs illatja,
Ha megcsapta őszi dér;
De csibének húsa, vére -
S a konyhában többet ér.
(Arany János: Őszikék)

Arany János kései versciklusának fenti, címadó költeménye tette közismertté őszike szavunkat, mely az őszivirággal együtt az őszi kikerics (Colchicum autumnale) itt, Székelyföldön elterjedt megnevezése.

Az őszi kikerics rendszertanilag a liliomvirágúak rendjének, kikericsfélék családjába tartozó kikerics nemzetség elterjedt tagja.
Gyakoriságára mi sem jobb bizonyíték, mint hogy a különböző nyelvjárásokban neveinek se szeri se száma. Kriza János jegyzete fel például itt, Háromszéken a guzsalyvirág, guzsalyütő nevét, mely arra utal, hogy „elé lehet venni a guzsajat, mert kijött a guzsajüllőfű”. Ugyancsak Háromszéken „Gu'sály-ülö virág” alakban Benkő József is közli már 1783-ban. Szűkebb hazánkban maradva, csóka terebúza néven Árapatakon illették. Más vidékeken vetővirág, tücsökkoma, őszi kakasmandikó néven ismert.

Ezek és a magyar tudományos, továbbá a latin nevének utótagja is (autumnale) is mind arra, a kikericsfélékre jellemző sajátságra utalnak, hogy a leveleik és terméseik mindig tavasszal fejlődnek, de a virágzási idő néhány fajnál, így az őszi kikericsnél is őszre jön el. Így hát, ha így szeptemberben utunk nedves réteken visz keresztül, helyenként tengernyi halványlila, lilásrózsaszín őszi kikericsben gyönyörködhetünk. És Szentgyörgyről ez egész közel, az Olt partjára kisétálva megeshetik velünk.

Azonban maradjunk is csak a látvány élvezetével, mert kecses kikericsünk bizony legmérgezőbb növényeink egyike. Egyértelmű, hogy e tulajdonságával is számtalan névre rászolgált: kutyadöglesztőfű, kígyóhagyma, gólyabors. El is kerüli a jószág is, merthogy mérgező alkaloidja, a colchicin rájuk is hat, még megszáradva, szénaként is. A kecskék és a juhok kivételesen érzéketlenek e mérgező anyagra, viszont, ha közülük olyannak issza az ember a tejét, mely berágott kikericsből, rá már ismét károsan hat.

Említett hatóanyaga, a colchicin az emberi szervezetre nézve sok káros hatása ellenére újabb kutatások eredményeként, mégiscsak hasznos lehet a gyógyászatban, hiszen brit orvosok nemrégiben kezdték el egy biztatónak ígérkező rák elleni gyógyszer klinikai próbáit.
Mint megtudtuk, az Őszike női névként is előfordul, bár a statisztikák szerint meglehetősen ritkán, és hamarosan (szeptember 23-án) van a napja, hát Isten éltesse e szép nevűeket.

Vendégünk Imádkozó Sáska sógor...

2011-09-19T15:20:00.038+03:00

Ma végre sikerült összehozni egy személyes találkozót az álcázás és vadászat nagymesterével, az imádkozó sáskával. Régóta nagy a vágyódásom utána, de valószínűleg nem volt bennem elég áhítat, ájtatosság, ezáltal a légyott helyén vagy én nem voltam vagy ő nem, az összeférhetetlenség végett.

Az ájtatos manó, másképpen imádkozó sáska (Mantis religiosa) első pár lába ragadozó fogókészülékké módosult. A 4–6 centiméternyi sárgászöld vagy barna rovar ezeket a lábait általában előre és fölfelé nyújtja, mintha imádkoznék. Ezt látva felidéződhet az imádkozást kísérő kéz-, illetve karmozdulat (innen a megnevezés).

Táplálékuk elsősorban röpképes rovarokból áll, nagy étvágyú, kíméletlen ragadozó, megfigyelték, hogy a rovarok mellett kisebb gyíkokat, kígyókat, madarakat és apró emlősöket is elfogyaszt. Gyakran mozdulatlanná meredve, lesből támad (bár ilyenkor néha az is előfordul, hogy hosszú lábain „hintázni” kezd, hogy áldozata szélfútta falevélnek higgye).

Az érdeklődésemet még a nőstények "nagy férfifaló" híre is fokozta - amely szaporodási és túlélési stratégiájának része csupán és nem valami radikális rovar-feminizmus hozadéka...- ugyanis a nyár végi párosodási akciók sok esetben tragikusan végződnek a hímek számára. A nőstények felfalhatják a hímet párzás után, de akár a nemi aktus közben is (a hím gyakran akkor is folytatja a párzást, ha feje vagy más testrészei már hiányoznak). A frissen kikelt állatok nagyon hasonlítanak a kifejlett imádkozó sáskára (de kisebbek és szárnyatlanok).

Az imádkozó sáskához, több babona is fűződött, pl., hogy veszedelmet hoz a többi állatra, ha rátekint vagy, hogy megmutatja a hazafelé vezető utat az eltévedt gyereknek.
Az arab kultúrában azt tartják, hogy az imádkozó sáska testével mindig Mekka felé fordul.

Kínában a sáskákkal gyakran harci játékokat rendeztek, ahol a két harcias nőstény rövid időn belül szétmarcangolta egymást. A kalahári sivatag busmanjai az ájtatos manónak köszönik a tüzet, amelyet a strucctól lopott el.

Kiegészítésképpen ITT egy nagyon jó cikk Markó Bálint tollából.

Őszapó, a nyeles gombóc

2011-09-17T23:48:00.000+03:00

Ki hinné, hogy a címbeli megnevezéssel egy édes, pici madárkát illetnek? Pedig így van: az őszapónak (Aegithalos caudatus) jutott e tréfás név és még jó néhány hasonló. Ilyenképpen, a különböző nyelvjárásokban, nevezik még: hosszúfarkú cinkének, dorongos őszapónak, rudas cinkének, póznafarkú cinegének, póznáscinkének, durungfarkú vagy dorongosfarkú cinegének, egyszerűen hosszúfarkú cinegének, képzeletdúsabban kalánfarkú cinegének, néhol egérmadárnak vagy ösztönfarkúnak is.

Mindezen nevek előtagja a madár 13-15 cm-es hosszának több, mint felét kitevő, 7-9 cm-es farkára utalnak.

A második tagként gyakori cinege, cinke sem véletlen, hiszen a cinegefélékhez hasonlít és régebben rendszertanilag ebbe a családba is sorolták. És bár a rokonság még az újabb kutatások alapján is bizonyos szinten megmaradt, jelenleg az őszapóknak a verébalakúak rendjében már saját – őszapóféléknek nevezett – családjuk van.

További neveket ihletett még hangja is. A barátcinegével közösen viseli például a bába cinke nevet, ami talán a hívóhangjára vezethető vissza, és a kimpics neve is hangutánzó eredetű.
A névadás vonalon még egy pillanatig elidőzve megemlítendő, hogy az őszapó megnevezés is az erdélyi, tiszántúli tájszóból lépett elő tudományos névvé. Magyarázataként Herman Ottót idézzük „feje fehér, nagyon emlékeztet a galambősz apóra, innen (…) van az őszapó (…) neve.”

Gazdag aljnövényzetű, pusztuló vagy elhalt fákkal és bozótos helyekkel tarkított lombos erdőkben és lombelegyes fenyvesekben érzi jól magát. Állandó madarunk lévén, télen a kertbe kihelyezett mogyoróval teli etetőket látogathatja meg, hiszen a rendes táplálékául szolgáló rovarok, lárvák, pókok, peték ugyancsak szűkösen állnak rendelkezésre, így ráfanyalodik a növényi menüre is.

Fészekrakás ügyében az őszapó kiváló építésztehetségről tesz tanúbizonyságot: 1-2 méteres magasságba, sűrű ágak közé, mohából, zuzmóból, háncsból, állatszőrből, pókhálóból építi szokatlan, palack alakú, belülről tollakkal melegen kibélelt fészkét, melyen csak egy szűk bejárónyílást hagy, nagy hidegben pedig még ezt is eltakarja egy-egy nagyobb madártollal. 12 tojásán 13-17 napig kotlik, a fiókák pedig 14-18 naposan repülnek ki.

Nagyon társas madarak: a rugalmas fészekben egymást melegítve, az egész család együtt alszik, együtt röpülnek fától-fáig élelem után kutatva.

A faj Romániában és Magyarországon is törvény által védett.

A teknős ebédje

2011-09-11T09:16:00.034+03:00

A nyár végén mintegy a vakáció megkoronázásaként, alkalom adódott egy törökországi utazásra. Az útikönyvek ajánlotta fő építészeti, kulturális, vallási emlékek mellet, minden utunkba kerülő izgő-mozgó lény számbavétele is megtörtént. Így akadtunk rá a mór teknősre (Testudo graeca), egy észak-törökországi városkában.

Nem volt könnyű rálelni a dús növényzettel árnyékolt kertben, ahol épp aktuális déli sziesztájának nyugalmában múlatta az idejét, de mivel a felderítő bizottság kiegészült pár éles látású, a déli napsütés álmosító hatásával mit sem törődő gyerkőccel, a teknősnek esélye sem volt inkognitóban maradni.

Ezután szegény pára kénytelen-kelletlen főszereplője lett egy "fotó-szessönnek",

majd az etetést sem úszta meg, mert a gyerkőcök, a teknős enyhén rosszalló ábrázatját az éhség megnyilvánulásának könyvelték el. Akkor úgy tűnt, hogy a lakoma nincs ellenére, remélhetőleg utána sem feküdte meg a gyomrát az ebéd.

A mór teknős szárazföldi életmódot folytat, száraz, ritkás erdők és homokos területek lakója.

Európában, a Pireneusi-félsziget déli részén, Szicília tengerpartján, Olaszország déli részén, a Balkán keleti részén, ezen kívül Észak-Afrikában és Ázsia délkeleti területein honos. Romániában Dobrudzsában fordul elő, ez az előfordulásának legészakibb határa.

A mór teknős külsőleg nagyon hasonlít a görög teknőshöz, de a farok feletti pajzsa osztatlan, farokcsúcsán nincsenek nagy pikkelyek, combján jól fejlett sarkantyúk vannak. Páncélja 20-22 centiméter.

Mór teknős
Görög teknős

Általában növényevő (gyermekláncfű, lóhere, bogyós-, csonthéjas termések), de állati eredetű táplálékot is megeszi. Októbertől márciusig téli álmot alszik.
Romániában szigorúan védett!

Erdei szín(játszó)tér nagy gyöngyházlepkével

2011-09-08T22:01:00.010+03:00

Mielőtt még az ősz beköszöntével teljesen aktualitását veszítené, egy lepkés bejegyzésre is illendőnek tartottuk sort keríteni.
A szín(játszó)tér a málnási vasútátkelő fölött jobbra a dombhátán kerekedő sűrű lombhullató erdő. A befele vezető ösvény, szekérút egyik kedvenc közeli kiruccanási, erdei sétálóhelyünkké avanzsált, miután tavaly először rátértünk. Bár Szentgyörgy nem a legiparibb hangulatú s nem is a legzajosabb városok közé sorolt be, azért az erdőbéli csavargások csöndje, nyugalma még ehhez képest is más világ. A sorompó környéki feltúrt-feldúlt aszfaltútszakasz képe után a poros erdei út látványa – legalábbis napsütésben – barátibb, hívogatóbb. S hogy akár mezítláb is végigporoszkálhatunk rajta, csak emeli az augusztus végi séta örömének fokát.

Rendes fogadóbizottsági tagok az egérészölyvek: a fák közé kanyarodva, már az első néhány lépés után őket hallani, vagy látni őket a magasban keringeni, ami nem meglepő, merthogy otthonosan mozognak az erdőszélen. Legutóbb néhány méternyi közelségből láthattuk, amint majdhogynem orrunk elől, módszeres szárnycsapásokkal emelkedett fel és tűnt el a fák koronái közt. A meglepetés miatt, fotográfiák a felszállást csak tökéletlenül örökítették meg, így ölyvünk elesett a főszereptől ebben a „darabban”.
De folytatva utunkat a napfény és az ágak, levelek árnyjátékában hamarosan újabb jelöltekre bukkanunk: lepkék pillegnek körülöttünk. Hangulatos színkavalkádjukkal azonnal magukra vonják a figyelmet. Játékos röptükkel meglepő magasságokba kalandoztatják el a tekintetet, kecsességükkel elbájolják a nézelődőt. Virágon, levélen és a földön pihennek meg, sokkal több alkalmat kínálva így a fényképeken való szerepeltetésükre. De mert a mesés környezet ellenére is fölöttébb valószínűtlen, hogy fotómodell ambíciókat dédelgetnének, hát hasznára válik a türelmesség az őket lencsevégre kapni vágyóknak is.
Hosszas szemlélés és határozólapozgatás után a színkavalkádból végül a sárgásvörös nagy gyöngyházlepkét (Argynnis paphia) ragadtuk ki. Ő Eurázsia mérsékelt égövi tájain, így nálunk is általánosan elterjedt. Mint nevének előtagja is mutatja, a tarkalepkefélék családjába tartozó gyöngyházlepkék nemének a Kárpát-medencében ő legnagyobb méretű képviselője. Szárnyfesztávolsága 6,5-8 cm.
A gyöngyházlepkék közös jellemzője a hátulsó szárny fonákjának ezüstös, gyöngyházfényű foltozottsága, sávozottsága. A nem tagjaként a nagy gyöngyházlepkéét ezek közül a sávok díszítik. A nőstény a hímnél halványabb színezetű, enyhén barnás vagy zöldesszürke. Mindkettejük szárnyát sötét foltok pöttyözik, vonalkák rajzolják ki.

Erdőszélen, erdei utakon, tisztásokon fordul elő, leginkább bogáncs- és aszatféléket nektárját szívogatva. De nyári orgonás kertekben is üdvözölhetjük látogatását.

Augusztus végi sétánkon éppen csak láthattuk még, hiszen egyetlen nemzedéke júniustól a nyár utolsó hónapjáig röpül.

Tipp kiránduláshoz: Kolozsvári botanikus kert

2011-09-06T17:02:00.003+03:00

Ha utunk a kincses Kolozsváron vezet át, érdemes pár órát megállni a város központjához közel eső botanikus kertben (Republicii/Majális utca 42 szám). Egy zöld sziget a nagy város szívében, amely bármely évszakban látogatható, és számos meglepetést rejteget.

A 14 hektáron elterülő kertben a világ minden földrészéről származó mintegy 10.000 növényfajt láthatunk. Ha már arra járunk, érdemes kényelmes cipőt választani:-) és több időt szánni a kert meglátogatására.

A Babeş-Bolyai Tudományegyetemhez tartozó botanikus kert területén található a Növénytani Intézet, amely magába foglalja a Növénytani Múzeumot és a Növénytani Gyűjteményét.

A hatalmas üvegházak 1960-ban épültek, bennük számos trópusi és szubtrópusi növénnyel találkozhatunk.

Nehéz lenne egy bejegyzésben a sok látnivalót besűríteni, így csak ízelítőként következzen néhány kép:

- japán kert

- üvegházak

amazóniai tündérrózsa (Victoria amazonica)

flamingó (Anthurium sp.)

szarvasagancs páfrány (Platycerium bifurcatum)

kancsóka (Nepenthes sp.)

hibiszkusz

pompás papagájvirág (Strelitzia reginae)

banánfa

- kaktuszerdő

- rózsák minden színben

További hasznos információk még ITT és ITT is találhatók.

Gombás percek - nyár végén virágzó tavaszi növényekkel fűszerezve

2011-08-29T15:26:00.026+03:00

Hétvégi gombás beszerző utunk célpontja a Vadas-tető lombhullató és örökzöld erdei voltak. Elsőként a már messziről "bűzlő" erdei szömörcsögöt (Phallus impudicus) találtuk meg. Júliustól-októberig lomb- és fenyőerdőkben, helyenként igen gyakori faj. A kifejlett példányok megtalálása előtt már rátaláltunk a tojásszerű, talajban elhelyezkedő fiatal termőtestre az úgynevezett "boszorkánytojásra".
A tojások vékony, bőrszerű külső burkának felrepedése után a tönk kiemelkedik belőle. A tojás azon része, melyből a tönk alakul ki ehető, de mi még eddig nem kóstoltuk :-)
A büdös, olívzöldes nyálkába ágyazott spórákat rovarok terjesztik.

A nyálkarátég alatt a süveg méhsejtszerű és fehér. A tönk belül üreges, fehér, és szivacsos szerkezetű.

Aztán jött a nagy kedvenc: a nagy őzlábgomba (Macrolepiota procera). Nevét termetéről és őzbundaszerű kalapbőréről kapta.

Találtunk minden méretben, és a gombára éhes turista nagy örömére bőséges mennyiségben.

Nemrég hallottuk/olvastuk, hogy a fiatal (dobverőre hasonlító) példányok kalapja igazi csemege és nyersen is fogyasztható - eljött a próba ideje, megkóstoltuk és tényleg igazi csemege.

Tele kosárral tovább kutatva az erdők avarában, hirtelen nem hittünk szemünknek, mintha pillanatok alatt időutazás részesei lehettünk volna, és hirtelen nyár végéről a tavaszba utaztunk volna, néhány

berki szellőrózsa (Anemone nemorosa)

erdei ibolya (Viola sylvestris)

újból virágba borult egyedeire találtunk.

Tipp kiránuláshoz: Buffogó

2011-08-24T07:50:00.034+03:00

Bármely évszakban csodás látványt nyújt a Büdös-hegy és a Köztető közötti nyeregben elhelyezkedő Buffogó tőzegláp, amely megközelíthető a Büdös-barlang felől vagy Bálványosfürdőről (bővebb leírás a turista útvonalakról itt).

A felhagyott kis fürdőmedencékben hangosan buborékolva tör fel a szagáról felismerhető vulkanikus gáz (a széndioxid), nevét is erről kapta e hely.

Egy kb. 1 hektár kiterjedésű savanyúvizes ingóláp, amelyben sok ritka maradványnövény található. Az elmúlt hetekben 2 napot töltöttünk e csodás helyen növények után kutatva, elénk tárultak az alábbiak:

kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)
harmatfű csemegézi a beszorult zengőlégy lábát :)

mámorka (Empetrum nigrum)

szibériai hamuvirág (Ligularia sibirica)

tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos)

fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)

vörös áfonya (Vaccinium vitis-idaea)

A Buffogó láp része a Csomád-Bálványos Élőhelyvédelmi Natura 2000 területnek.

Gázlómadarak a Sepsi Zöld Úton

2011-08-21T17:18:00.002+03:00

Kb. két hete egy kis csapat, köztük egy tiszteletbeli gyurgyalag :), végigkarikázott a Sepsi Zöld Úton. Ő a bringázás élvezetén kívül, a természet szépségeire is figyelt. Így esett meg, hogy a Feketeügy holtágában két, a gémfélék családjába tartozó gázlómadarat is lencsevégre kapott:

egy nagy kócsagot (Egretta alba)

és egy szürke gémet (Ardea cinerea)

Magyarországon mindkettő védett, Romániában csak a nagy kócsag.

Hálás köszönet a fotókért ;)

Kék meztelencsiga a Kárpátokban

2011-08-15T17:17:00.031+03:00

A cím talán hihetetlenek tűnik, de a Kárpátokban élő, endemikus kárpáti kék meztelencsigát (Bielzia coerulans) mutatjuk be röviden.

Már rég hallottunk róla, olvastunk róla (itt meg itt), de az első találkozásunk idén nyáron volt. A Bálványos-Csomád hegység erdőit járva találtunk rá az elmúlt hetekben. Helyenként tömegesen fordultak elő az avarban. Van aki elsőre a látványuktól picit megriad, de Európa legszebb meztelencsigájaként tartják számon.

A szárazföldi, tüdős csigák, Limacidae családjához tartozó faj, a Bielzia nem egyetlen képviselője. Elsőként a fajt 1851-ben Michael Bielz írta le Limax coerulans néven. Kb. 10-15 cm hosszú élőlények.

Nevével ellentétben nem csak kék színű példányokkal találkozhatunk, hanem helyenként előfordulnak zöldes, citromsárga, krémszínű, halvány rózsaszínű képviselők is.

Meg ne kóstold! 2

2011-08-14T11:18:00.001+03:00

Tavaly augusztusban egyik bejegyzésünkben pár mérgező növényünk bemutatását kezdtük el, akkor a felsorolásban helyett kaptak:

- közönséges méreggyilok - vadpaprika (Vincetoxicum hirundinaria vagy Vincetoxicum officinale)
- nadragulya vagy maszlagos nadragulya (Atropa belladonna)
- maszlag vagy csattanó maszlag (Datura stramonium)
- sisakvirág (Aconitum sp.)
- farkasboroszlán vagy vadboroszlán (Daphne mezereum)

Az elmúlt napokban a Vadas-tető egyik "tündérek lakta" rétén járva ismét egy mérgező növényre bukkantunk:

keserű csucsor vagy ebszőlő csucsor (Solanum dulcamara)

A Kárpát-medence egyik fásodó tövű, évelő szárú gyomnövénye, a burgonyafélék családjához tartozó csucsor nemzetség egyik képviselője. Sötétlila virágai a burgonyáéra hasonlítanak,

érett bogyói pirosak.

Már neve is utal mérgező voltára, hisz az eb- előtag azt jelzi, hogy bogyója ehetetlen, sőt mérgező, szívműködést bénító szolanint tartalmaz.

A tojás alakú, sokmagvú, először zöld, majd fényes piros bogyója és először keserű (innen kapta nevét), majd később édes ízű szára okoz mérgezést. Már kevés bogyó elfogyasztása is mérgezési tüneteket, émelygést és erős hasmenést idéz elő, több óra elteltével kábultságot, lázat, légzési zavartokat és görcsöket vált ki, ritkán halált okoz.

A gyógyiparban a növény szárát és friss hajtását használják. Vizelethajtó, hashajtó, izzasztó és köptető hatását írták le. Használják még reumatikus panaszok, bőrbetegségek kezelésére is. Mivel a növény mérgező, így háziszerként nem ajánlott.

Füsti fecske-második fészekalj

2011-08-12T08:00:00.000+03:00

Nyár derekán vándormadaraink fiókái már jócskán a szárnypróbálgatással, edzéssel töltik idejüket, hogy megerősödjenek és felkészüljenek az előttük álló útra. Talán ezért is tűnik elsőre megzavarodottnak ez a füsti fecske pár, ki így augusztus közepén fióka etetéssel foglalkozik. A fészekben nincs tolongás, csak két fióka nyitogatja éhes száját minden mozgásra.

Mint kiderült a fecskék legalább kettő, bőséges időkben akár három fészekaljat is felnevelhetnek. A második költés ideje júliusban van. A költés ideje 14-16 nap. A fiókák 18-23 napon belül válnak röpképessé, ezalatt mindkét szülő rendíthetetlenül hordja a kis falánkoknak a táplálékot (repülő rovarok nagyrészt).

A tágra nyitott száj színe készteti a szülőket a táplálékszerző és etető viselkedésre.

A második fészekaljnak kirepülés után már csak néhány hét áll rendelkezésére (Szeptember 8-a Fecskehajtó Kisasszony napja körül indulnak vándorútra), hogy megtanuljanak vadászni és felhalmozzanak annyi zsírtartalékot amennyi nélkülözhetetlen az őszi vonuláshoz. Reméljük ennek a két kis pelyhes tátogatónak sikerül majd felzárkózni...

Tarkacsápú karcsúcincér - nyelvtörő nevű bogár

2011-08-11T01:02:00.000+03:00

Hogy nyár van, blogunkon is feltűnhet nem csak a konkrét bejegyzéstémákat tekintve, hanem mert eluralgott rajtunk - a szieszta-, nyaralás-hangulaton kívül :) - a napfényszínű élőlények szerepeltetésének spontán kényszere: sárgarigó, nebáncsvirág és most a tarkacsápú karcsúcincér, kik mind-mind napsugárban fürdőztek, s szemvidítóan sárgállanak.
A ügyeletes sárga hősünk látványnak sem utolsó, de neve nyelvtörőként is komoly próbatétel. Tudományos nevével is van baj elég: először ez volt: Leptura Linnaeu, aztán meg ezek: Strangalia maculata, Leptura maculata s ha minden igaz, akkor most a Rutpela maculata az elfogadott megnevezés.

De lássuk nyelvtörésen kívül, mit tud cincérünk, vagy inkább mit tudhatunk mi róla:

A rovarok osztályának, bogarak rendjébe tartozó cincérfélék családjának tagja. Júniustól augusztusig, főként ernyős virágzatokon gyakran látható. A maga 14-20 milliméterével a cincérek közt közepes méretű.
S mert cincér, hosszú csápokkal rendelkezik, s mert tarkacsápú, ezek sárga-fekete színben tarkállnak. Szintén névadó karcsúságát pedig annak köszönheti, hogy szárnyfedői hátrafelé keskenyednek.

Érzékeny lövöldözőnk, az erdei nebáncsvirág

2011-08-08T16:59:00.008+03:00

Címszereplőnk a hangavirágúak rendjének, nebáncsvirágfélék családjának, Impatiens nemzetségének tagja. Az egész családnak ő az egyetlen Európában őshonos képviselője, többi rokona leginkább Afrika és Ázsia trópusi esőerdeiben fordul elő.

Maga is nedvdús faj lévén, nálunk is főként üde erdők, szurdokok, vízszivárgások környékének, liget- és láperdők gyakori lakója. Elterjedtsége ellenére nem sűrűn találkoztunk vele. De azért a közeli Sugásfürdő feletti erdőben és a Hatodban, pontosabban Setétpatakon volt alkalmunk megcsodálni.

Hiszen éppenséggel szerénynek nem mondható: egy méter magasra is megnőhet, hajtásai felállóak, fent gazdagon elágaznak, a levelek hónaljában fejlődő görbült sarkantyújú, 2,5-3 centiméteres élénksárga virágai eléggé felhívják magukra a figyelmet.

Ami legfigyelemreméltóbb azonban az erdei nebáncsvirágnál (Impatiens noli-tangere), az a szaporodásának módja; termésének magvait ugyanis különös módon szórja szét. Az önterjesztésnek nevezett mechanizmust alkalmazza, mégpedig úgy, hogy két-három centiméteres toktermése már finomabb érintésre is hirtelen felnyílva szétlövöldözi magvait. A jelenség tudományos magyarázata: a termésfal külső oldalán parenchimasejtek sorakoznak, melyekben nyomás uralkodik, a belső oldalon viszont hosszanti lefutású rostrétegek találhatóak; már gyenge érintésre is a korábban szorosan álló termőlevelek elválnak egymástól és az előbb említett nyomás hatására gyorsan felcsavarodnak befelé így pergetve ki magvaikat.

Ezen érzékenységével szolgált rá magyar nevére is, de tudományos és más nyelveken való megnevezései is mind erre utalnak. Számos egyéb neve pedig közismertségéről árulkodik. Így hívják még cipellőnek, kisasszonycipellőnek, kisasszony papucsának, rúgófűnek, sárgaibolyának, fajtlinkának, hüvelykének, nenyúljhozzám gavallérnak vagy fájvirágnak is.
Júniustól szeptemberig virágzik, szóval, ha alkalom adódik még mindig bőven van idő közelebbről is szemügyre venni, hiszen virágnak megejtő szépsége így tárul fel igazán.

Hol bujkált az aranymálinkó, azaz sárgarigó becserkészve

2011-08-03T23:43:00.003+03:00

Sárgarigóék már régóta bújócskáznak velünk: jellegzetes énekükkel ("huncut a bíró", "kell-e rigó, fiú") sokszor, sokféle terepre becsalogattak már, de ha végül sikerült is valahogy megpillantani, eddig a pillanat sosem volt fotózásnyi hosszúságú.
Szóval, vándorútjukról rövid, április végétől augusztus végéig tartó, hazatértük alatt mindig vehemensen lendülünk az élénk sárga színével igazán feltűnő, mégis mesterien rejtőző madár nyomába. Hihetetlen sikertelenséggel koronázva erőfeszítéseinket :)
Az elmúlt héten aztán két helyszínen is kifogtunk rajtuk, vagyis inkább ők kegyeskedtek picivel kevesebbet nyüzsögni, vagy feladni rejtekhelyüket. Na persze, nem teljes premier plánokra futotta most sem, csak visszafogottabb sztárfotócskákra, de annyira örömködtünk ezek fölött is, hogy mindenképpen megosztjuk.

A sepsiszentgyörgyi közös temetőben múlt pénteken késő délutáni találkozót tarthattak, mert sokan gyülekeztek az öreg fákon; egyikőjük itt került lencsevégre.

Másnap kora délután Gidófalvára bebiciklizve ez a hím képviselte a fogadóbizottságot és a láthatóságot elősegítendő becsülettel ki is ült a száraz ágakra, így juttatván minket halmozott sárgarigó-élmény élvezethez.

Bár magyar neve azt sugallja, a sárgarigó (Oriolus oriolus) mégsem tartozik a többi ismert rigóval (feketerigó, fenyőrigó stb.) a rigófélék családjába, hanem saját, sárgarigófélnek nevezett családja van.
Sárgarigóéknál a szülők együtt rakják a fészket, felváltva kotlanak 3-4 tojásukon, melyekből a fiókák 16-17 napra kelnek ki és további 16-17 nap múlva repülnek ki.
A szőrös hernyóktól irtózók külön tisztelettel tekinthetnek a sárgarigókra, hiszen azon kevés madárfaj közé tartoznak, melyek ezeket a faágakhoz dörzsölve szívesen elfogyasztják.
Magyarországon és Romániában is védett.

Az erdő arcai

2011-07-31T08:29:00.019+03:00

"Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett..." (Wass Albert)

Teleki-virág

2011-07-24T12:43:00.002+03:00

Ebben a felhőktől, esőtől és széltől terhes időben jól esik visszagondolni az elmúlt napok aranyló melegségére. Ezek egyikén kerekedtünk fel Uzonkafürdőre egy kis úszkálásra, napfürdőzésre és természetesen élővilág-szemlére.
Előbbiekre a fürdőhely kis strandján kerítettünk sort, majd bátorságát összeszedve még a majdhogynem jéghideg borvízes medencében is csobbant egyikünk, másikunk csak lábait lógázta meg benne, volt, aki csak flakonba gyűjtött a közeli forrás borvízéből vagy simán csak fotózta az eseményeket.
Az élővilág-szemle - ami ez esetben sem alapos, sem kimerítő nem volt - eredménye a teleki-virág (Telekia speciosa) megörökítése volt.

Az őszirózsafélék családjába tartozik, akár két méter magasra is megnő és vidékünk vízpartjainak gyakori, szemvidámító színfoltja. Magyarországon viszont a Bükk hegységben maradtak fenn kisebb állományai.

Johann Christian Baumgarten erdélyi flórakutató ismerte fel, hogy egy önálló nemzetségbe tartozik, és ő nevezte el gróf Teleki Sándor erdélyi kancelláról.

Különféle rovarok nagy számban látogatják; ezek közül egyik legszebb látványt a fészkes virágzaton kecsesen pillegő lepkék nyújtják.

Fióka szemle

2011-07-19T11:24:00.034+03:00

Júliusi hőségben rövid Kis-Küküllő menti látogatásunk során kedves vándormadaraink kelepelése, ficsergése tette szebbé a tájat.

A fehér gólya fiókák lassan-lassan kinövik a fészküket, a szorgalmas szülők alig győzik ellátni az éhes szájakat.

Dróton ücsörgő füsti fecskék zajos ficsergése,

tollászkodása,
repülni tanulása meg-megállítja a rohanó, fáradt embereket pár pillanatra s néhány mozdulattal el is kápráztatják őket a nagy hőségben,

jobb oldali tollászkodás

bal oldali tollászkodás

egyedül

alulnézet

közben feltűnik egy molnárfecske fióka is a közelben,

fotósorozat is elkészül, aztán folytatódhat a nap/a nyár tovább.

Daloló vörösbegy

2011-07-16T10:24:00.021+03:00

Legkorábbról, 1590-ből adatolható neve a csipkemadár, mellyel a kis poszátával és rozsdás csukkal együtt illették, részben begyének az érett csipkebogyóhoz hasonló színe miatt, részben mert csipkebokorban is fészkelt. További megnevezései is leginkább melltollazatának színére utalnak veresbegyű dalár, veres begyű billegető, vérpinty, sármályú, aranybegy, sárgabögyike, kivéve a csacsogó, melyet hangja ihletett.

A vörösbegy (Erithacus rubecula) a madarak osztályának, a verébalakúak (Passeriformes) rendjéhez és a légykapófélék (Muscicapidae) családjához tartozó faj.

Kedveli az erdőket, parkokat, kerteket, majdnem mindig sűrű aljnövényzetben költ.

Általában néhány évet él, de a legidősebb elérte a 13. évét. Rovarokat, férgeket, bogyókat, magvakat fogyaszt.

A skandináviai, a kelet- és közép-európai populációk télre Nyugat-Európába vagy a Földközi-tenger vidékére vonulnak. A tojók gyakran vonulnak hosszabb távra, mint a hímek. A romániai populációk vonulnak, nagyon kevés telel át.

Hazánkban mindenhol gyakori fészkelő faj, 1,850,000-2,670,000 pár költ Romániában.

Hívóhangja rövid, kemény "cett", amikor ideges akkor hosszan cettereg: "cett-ett-ett...". Éneke: néhány magas, elnyújtott vékony hanggal kezdődik, majd mélyül, gyorsul, remegve izgatott és gyöngyöző, tiszta, éles.

Igazi színfolt a sárga billegető

2011-07-12T18:45:00.000+03:00

Egy valódi július alapszínével, a napsárgával remekül harmonizálónak találtuk a sárga billegetőt (Motacilla flava), így ő lett a kiválasztottja e bemutatónak. S mert az utóbbi, lassan két hét méltatlan volt egy igazi Szent Jakab havához a napsütés melegségét és aranylását tekintve, hát viruljon bár ezen billegetőféle tollazata, ami nevéhez illően aranysárga.

A nálunk gyakran előforduló barázdabillegető, a ritkább hegyi társával és a világ más tájain előforduló fajtákkal a billegetőfélék családjának Motacilla nemébe tartozik. A sárga billegető a két másik említett fajhoz képest a legkevésbé nyújtott alakú, hiszen farka – melynek billegetése e fajok látványos produkciója – mindkettőénél rövidebb. Földrajzi változatossága rendkívül nagy, és az alfajok is meglehetősen sokfélék; egyik romániai alfaj a dombrowski.

Én ugyan oda sem pillantok...

Hosszúsága 15–17 cm, tömege 14–22 gramm, szárnyfesztávolsága 23–27 cm. Az énekesmadaraknál megszokott módon, a sárga billegető esetében is a tojó fakóbb a feltűnő színezetű hímnél. Ennek alteste aranysárga, a dolmánya és a háta szürkészöld vagy szürkésbarna, alig észrevehető olíva árnyalattal. Lába fekete, szárnya barnásszürke, vékony halványsárga vagy piszkosfehér szárnycsíkokkal. A különböző alfajok hímjei eltérő megjelenésűek; az Európa nagy részén és nálunk is költő sárga billegető feje kékesszürke. További jellemzője feltűnő fehér szemöldöksávja, a sötétszürke pofa, a sárga torok közti fehér bajuszsávja és a szem alatti apró fehér folt.

Ááá, a 'gyurgyalagoknak' készül a fotó
Az mindjárt más. Kezdem is a produkciót: farokbillentés fölfele...

Az egyik legegyszerűbbnek számító, általában két reszelős hangból álló énekét gyakran alacsony oszlopok, bokrok tetejéről, drótkerítésekről hallatja. Leggyakrabban vizenyős legelők, mocsárrétek, víz közelében fordul elő, így nem meglepő, hogy magunk is az Olt Kilyén melletti szakaszán láttuk. Amúgy is szereti juhok, marhák által rövidre legelt füves helyeket. Másik sárga billegetős helyszínünk a Rétyi Nyír és a szentivánlaborfalvi tavak védett területének Uzon mögé eső része, ahol az illusztrációul szolgáló fotóhoz állt modellt a mocsári nősziromszáron egy nyugis hím. Nos, ilyen területek fűcsomóiba, kis mélyedéseibe építi a tojó a tollakkal, fűszállal, szőrrel bélelt, 4–6 tojást tartalmazó fészket. A fiókák 11–13 napra kelnek ki, és 16 naposan röpképesek, de már ezelőtt néhány nappal elhagyják a fészket.

Jellegzetes táplálkozása miatt is a legelőkhöz kötődik: a legelő állatok közt csapatosan szaladgálva szedi, kapkodja össze – akár röppenő-ugrón a levegőben is – a felzavart sáskákat, lepkéket és más rovarokat. Juhok hátán billegve is látható rovarokat csippentgetve.

... farokbillentés lefele. Ebben profi vagyok :)

Hosszú távú vonuló, március–áprilisban érkezik afrikai útjáról. Neve különösebb magyarázatra nem szorul: jellemző színe és jellegzetes farokmozgása a névadás alapja. További érdekes nevei: sárga bilcsirta (a billegető és a pacsirta szavak összevonásából), közönséges sárga billegény, sárgabegy, sárgyóka. Magyarországon védett; Romániában pedig nem csak a sárga, de a Motacilla nembe tartozó mindenik faj szigorúan védett.

A szalamandra élete

2011-07-09T09:02:00.001+03:00

Az elmúlt héten hosszában-széltében jártuk a Csomád-Bálványos erdőségeit, bizonyos Natura 2000es projektnek eleget téve. A táj a nehézségeivel, vadságával együtt lenyűgöző: átlátható, magas szálfás bükkösök, a medvegyanús bozótosok, a nyírfás- nyárfás foltok, a mesevilágba illő gyepek, a medvebarlangos sziklás lankások, a sok ritka fajnak otthont adó lápvidék teszi változatossá, az egyébként országútról egyneműnek ható erdőségeket.

Egy-egy meredek oldalt megmászva le-le lehet hagyni a mindennapi gondok nagy részét a lejtőn, s ha ez még értékes találkozásokkal is kiegészül az állat- növényvilág képviselőivel akkor nem kérdés, hogy a fáradtság ellenére is miért érzi magát az ember kiteljesedettnek, a napot meg kereknek.

Egyik napunk útvonalán érintettük a szalamandrás helyet, a nagy sziklákkal tarkított lejtőn egyre másra botlottunk bele ebbe a sok mendemondának tárgyát képező kétéltűbe.

Egykoron borzalmas, félelmetes állat hírében állt. A római törvénykönyvek méregkeverőknek nyilvánították, és halálra ítélték azt, aki embertársának a szalamandra valamelyik részét beadta.

Arisztotelész (i.e. 384-322) szerint, a szalamandra szereti a tüzet, de a tűz nem szereti a szalamandrát. Ha véletlenül beesne a lángok közé, a tűz azonnal elalszik.

Plinius (23-79) római természettudós szerint kizárólag a tűzben él, ami egyáltalán nem esik a nehezére, mivel a teste rendkívül hideg, így aztán a legforróbb lángokat is csak kellemesen langyosnak érzi. Ezekkel a hiedelmekkel függ össze a megnevezése a különböző nyelvekben: Angol: Fire Salamander, Német: Feuersalamander, tűz szalamandra.

A foltos szalamandra ( Salamandra salamandra) valódi életéről meg meséljen alább ez a kis videó.

szólj hozzá: A szalamandra élete

Én is tücsök vagyok, én is muzsikálok

2011-07-02T15:35:00.002+03:00

Ennyi szép hely és szépség után, lássunk egy "szörnyeteget". A mifelénk leginkább csak lótetűnek nevezett rovar becsületes neve - lótücsök - már valamivel kedvesebb, hiszen a tücskök - hiába La Fontaine negatív propagandája :)) - nyár esti ciripelésükkel mégis belopták az emberi szívekbe magukat.

Erősen a talajbéli életmódhoz alkalmazkodott: hatalmas ásólábaival naponta akár testhosszának 60-80-szorosát kitevő ujjnyi járatokat fúr. A tudományos neve - Gryllotalpa gryllotalpa - is erre az életmódra utal, hiszen vakondtücsköt jelent.

Viszont ezért is annyira ellenszenves kertészeknek, mezőgazdászoknak, hiszen járatait fúrva kitúrja a kis palántákat, elvágja, elrágja azok gyökereit. Ám táplálékul csak szárazság idején fogyaszt növényeket; amúgy földigiliszták, drótférgek, csigák, cserebogárpajorok és más lárvák képezik táplálékát.

E hengeres testű, bársonyos kitinszőrű faj, azonban nem csak 'áskálódik', repülni is tud: enyhe júniusi estéken, a párosodásuk idején, a hímek akár 4-8 méter magasba is fölszállnak. Ugyancsak a hímek, és szintén nászidőszakban a klasszikus tücsökszerepnek megfelelően kellemes cirpelést is hallatnak földalatti nászkamrájukból.

"Húsevő" növények a Mohos-tőzeglápban

2011-06-25T20:20:00.041+03:00

Már több bejegyzésünk is szólt a Mohos-tőzeglápról, de ez a terület is azok közé tartozik, melyeket soha nem lehet megunni, és mindig újabb arcával ismerkedhetünk meg. Legutóbb épp az iskola utolsó tanítási napján látogattuk meg. Áprilisi bejegyzésünkben olvasható a Mohos-tőzegláp leírása.

A kiépített, padlós tanösvény elején már látható volt a nagy számban előforduló gyapjúsás. A fehér foltok meseszerűvé varázsolták számunkra az egész tájat.

Gyapjúsás (Eriophorum sp.)

Lassan, elmélyülve a színpompás tőzegláp látványától haladtunk tovább, és már az első tószemnél

rátaláltunk a tőzeglápokra jellemző rovaremésztő ("húsevő") növényére, a harmatfűre.

A "harmatfű" név a leveleken található fonalszerű mirigyszőrök (tentákulum) által kiválasztott ragadós nedvre utal. A rovarevő növények levelei rovarfogó csapdákká alakultak át, melyek erősen savas nedvet választanak ki, mely fehérjebontó enzimet tartalmaz. Ez megemészti a rovarok fehérjéit, az így felszabaduló aminosavakat pedig a levél felveszi, és beépíti a növény specifikus fehérjemolekuláiba.

A rovaremésztő növények két képviselőjét kaptuk lencsevégre: a kereklevelű harmatfüvet és a hosszúkás levelű harmatfüvet.

A kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) 5-15 cm magas évelő növény. Télen védőburkot növeszt (mely földhöz közeli, szorosan összeálló levelekből áll), hogy túlélje a hideget.

Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)

Hosszúkás levelű harmatfű (Drosera obovata)

Fehérlik a rét

2011-06-22T17:59:00.026+03:00

Bejegyzésünk alanya egy számunkra kedves réti virágunk, mely lépten-nyomon virít egész nyáron, a réti margitvirág vagy margaréta (Chrysanthemum leucanthenum vagy Leucanthemum vulgare). Az őszirózsafélék családjába tartozó növényfaj.

A nyári csokrok egyik kedvence, de készíthetünk belőle hajdíszt is. Sziromleveleit vizsgálva a "szeret, nem szeret" játékos mondókát alkalmazhatjuk :-)
Az orvostudományban nem alkalmazzák a növényt, a népi gyógyászat a virágos hajtásokat vagy a virágzatokat esetenként belsőleg használja légúti megbetegedések vagy idegesség, külsőleg pedig sebek kezelésére. A drog a bőrfelülettel érintkezve erősen allergizáló tulajdonságú.

A név eredete után kutatva azt találtuk, hogy a francia "marguerite" átvétele, amely gyöngyöt jelentet.

Közelebbről vizsgálva készült is fotó bőven minden oldalról:

Csukás- Rhododendron túra

2011-06-20T07:52:00.000+03:00

Sokan a vakáció kezdetét nagyszabású henyéléssel, napon sütkérezéssel ünnepelik, nekünk az aktívabb pihenés lehetősége adódott egy Csukás Rhododendron túra formájában.
Az útvonalunk: Brassó - Négyfalu (Sacele) - Ósánc (Babarunca) - letérő Cheia előtt balra a Vörös-havas menedékház (Cabana Muntele Rosu) fele.
A tervezett útvonal: Vörös-havas, Gropșoare, Zákány gerinc, Cheia.

A menedékháztól egy nagyon meredek kapaszkodón visz fel a jelzett ösvény (mely talán az egész túra legnehezebb része, főleg ha a kiránduló elvéti az erdő alatt haladó ösvényt és toronyiránt vág neki a meredek oldalnak), de a tetőn elénk táruló látvány sokszorosan kárpótol az erőfeszítésért.

Ami ezután következik az maximálisan használatba veszi érzékszerveinket: szemünket, hogy részleteiben, teljes pompájában tudatosodjon, a színek, a formák, az árnyalatok gazdagsága; az orrunkat, hogy a növényzetből, a nedves földből, az alpesi levegőből összegyúrt illat ne illanjon el, hanem vésődjön be az emlékezetünkbe. És még sorolhatnánk a csendjét a tájnak melyet olykor a madarak éneke szakít meg....
Igaz, hogy a túránk fő szereplőjének a virágzását lekéstük, és már csak az északi oldalakon találtunk kisebb virágzó Rhododendron foltokat, de kárpótolt az a sok egyéb növény-csoda ami utunkba került és fotók formájában sorakozik alább...

Harangrojt (Soldanella sp. )

Havasszépe (Rhododendron kotschyi)

Magcsákó (Dryas octopetala)

fehér kökörcsin (Pulsatilla alba)

Janka gyopárnefelejts (Eritrichium jankae)?

Gyepes nőszirom (Iris ruthenica)

Havasi hízóka (Pinguicula alpina)

Kis holdruta (Botrychium lunaria)

tárnics (Gentiana sp.)

Piros pozdor (Scorzonera purpurea L.)

Megrészegülve a látványtól, kellemesen bizsergő izmokkal utunk végén még egy pillantás vissza... és köszönjük a lehetőséget.

Nagy fakopáncs lakoma az Erzsébet parkban

2011-06-17T23:02:00.000+03:00

Néhány alapos esőáztatta nap alatt ideálisan fellazult a talaj, hogy a madarak könnyebben juthassanak gilisztákhoz, rovarokhoz s egyéb csemegékhez. Aztán egy délelőtt hétágra napsütés fényeskedett, hogy e tevékenység közben alaposan megfigyelhessünk egy nagy fakopáncs tojót és fiókáját a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban. Kis 'képregénnyé' gyúrva tálaljuk az eközben készült fotókat.

Anyuuuu, hol vagy? Éhes vagyok!

Türelem fiacskám, éppen friss gilisztára vadászok tenéked.
De te is jöhetsz próbálkozni.

Huh, sikeresen landoltam, de én inkább itt a fűben meghúzom magam, eléggé félelmetes ez a nagy tér.

Félni nem kell, de az óvatosság nem árt.

Mutatom, hogyan keresgélj.

Így ni, szépen csak finoman kopácsolva, nem is kíván ez teljes csőr-erőbevetést, mint a fakopáncsolás.

Ááá, túl fiatal vagyok én még ehhez,

inkább a kapaszkodást gyakorlom ezen a jó kis fatörzsön, ebben már haladó vagyok.

S profin rászállok majd a házhozszállított fincsi gilisztákra,

amiket anyu csak úgy töm belém, hogy szépen fejlődjek, igazi nagy fakopánccsá.

Nyammi, csuda finom falatokkal telt el a pocakom, alig-alig fér el a fatörzs mellett, szerencsém, hogy gyakorlott kapaszkodóvá edződtem, így erős karmaimmal, ebben a pozícióban is bírom tartani magam.

Virágzik a sárga nőszirom

2011-06-12T11:55:00.018+03:00

Nőszirom, vagy Iris nemzetség. Már nem is csodálkozhatunk ha ez a pompás növény is istennőnek kijáró néven van bejegyezve, hiszen Íriszről a szivárvány istennőjéről kapta nevét aki az Olümposzról üzeneteket közvetített a földre egy szivárványon keresztül, aminek színeit Carl von Linné (aki 1753-ban a család nevét leírta) számos nőszirom faj többszínű szirmaiban látta visszatükröződni.

A szivárvány színeiből most a sárgát képviseli ez a sárga vagy mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) amit az országos szinten védett területek közé nyilvánított Rétyi Nyír és Uzon - Szentivánlaborfalvi tavak (2020 hektáros terület) övezetében találtunk.

A sárga nőszirom vizek partján, mocsarakban, liget- és láperdőkben, vízzel borított vagy időszakonként elárasztott, tápanyagban gazdag, mérsékelten savanyú talajokon nő.

Nagy sárga virágai 3 külső nagy, 3 belső kicsi lepelből állnak, mely rövidebb a bibeszálaknál.

Májusban júniusban virágzik.

És csodájára járnak kicsik és nagyok, sokan hozzáöltöznek, hogy nemcsak a pompában hanem a színben is versenyre kelhessenek vele, kevésnek sikerül...itt a sárga billegető próbálkozik... :)

Térült-fordult, tovarepült

2011-06-12T10:50:00.000+03:00

A múlt héten lencsevégre kapott bíbic (Vanellus vanellus) kapóra jön ha vallási vonatkozású bejegyzést akarnánk írni, így Pünkösd alkalmából. Igaz, hogy vallási körökben nem örvend nagy népszerűségnek, mint kiderült, hisz az a hír járja, hogy: hajdanában az erdők madara volt. Mikor azonban Krisztus a Gecsemáné kertben bujdosott üldözői elől, a bíbic mindig körülröpködte s kiáltotta: Jézus! Jézus! Így akadtak rá, s elfogták. Isten ezért megátkozta s az erdőkből kiűzte. Ezért kerüli most is az erdőket és sohasem száll fára, mert az átok következtében a fa rögtön meggyulladna alatta. (Hermann Ottó)

Hogy végül is milyen bűnök írhatóak madarunk számlájára, nem tudni, de az tény, hogy elsősorban a síkvidéki vizes területek, de akár hegy- és dombvidéki medencék, folyóvölgyek képezik otthonát. Költőhelye alacsony füvű réteken, legelőkön található.

Fekete-fehér alapszínű, galamb nagyságú, bóbitás madár. Feje változó mértékben fekete, hosszú bóbitájával együtt, hasonlóan a fényben zöldesen csillogó, széles, lekerekített szárnyaihoz.

Különféle rovarokkal, pókokkal, csigákkal, gyűrűsférgekkel táplálkozik, amelyeket rövid, hegyes csőrével kap el.

A faj rövidtávú vonuló, késő ősszel-kora télen kisebb csapatokban indul útnak, és már kora tavasszal hazatér.

Réty - Virágzik a fehér tavirózsa

2011-06-09T19:13:00.013+03:00

Úgy tűnik, olyan nagy a "természetvédelem" a rétyi, hajdan jobb időket látott, könnyűzene fesztiváloknak teret adó, színpaddal ellátott tavacskánál, hogy a tavalyhoz képest még nehezebben megközelíthetővé vált. Nem a környezetvédelmi hivatal munkatársai akadályozzák a megközelíthetőséget, a kerítések, vaskorlátok magánszemélyek területfoglalásának hátrahagyott tartozékai.
Azt látni, hogy a fehér tündérrózsa szirmait bontogatja, de nemhogy karnyújtásnyira, de alig objektív-lőtávolságra lehet csak közelébe menni. Pár fotó készül, de maradunk egy keserű szájízzel, hogy itt egy tavacska, ami elvileg mindenkié, de tulajdonképpen pár kerítésépítő eldöntötte, hogy fehér tavirózsáit kiknek bontogassa.

Gólyák a szénaboglyák tetején

2011-06-07T18:11:00.024+03:00

Kora reggel munkába indulva rutinosan kezdődött a mai nap is: városi forgalom a korai melegben, zötyögés a bekötőúton Sepsikőröspatak fele, halk zene, csendes utasok az autóban, aztán csak hirtelen egy kaszálóra figyelmeztet egy éber utas: Ni mennyi gólya! - lassul az autó és mindenki figyel. A rét tele gólyával, zöme a boglyák tetején és néhányan a földön.

A látvány hirtelen az őszi/tavaszi vonulást juttatta eszünkbe, hisz tömegesen utoljára akkor láttuk őket ezen a tájon. "Mit keresnek most ők itt tömegesen?" - merült fel a kérdés, hisz az elmúlt hetekben a fiókák kikeléséről, etetéséről szóltak a gólyás hírek, a kérdés nyitott marad számunkra.

Szerencse mindig kéznél van a fotógép, így gyors megállás, lassú közelítés és készülnek is a fotók, igaz nehezíti a munkát a reggeli Olt menti pára, de sebaj, mindenre van megoldás.

Fotózás közben pihenésképp egy gyors népszámlálás: kb. 50 egyed Közben az autóból segítséget kap a fotós: Kicsit közelebb kell menni! - a fotós az utasításokra hallgatva közelít is, de csak repülésre készteti a gólyákat,

így hát meghátrál, hisz úgyis sietni kell, mert már percek vannak hátra s kezdődik a munka, de még egy utolsó fotó a pirosló pipacsról elkészül. Aztán indulás, és folytatódhat a rutin :-)

Éti csiga "szülőszoba"

2011-06-06T11:28:00.000+03:00

Tavaly már írtunk az éti csiga szerelmi életéről, akkor az azt követő pillanatokat csupán egy kölcsön fotóval tudtuk illusztrálni, ezért kanyarodtunk vissza a témához.

Szintén nyáreleji aktualitás az éti csigák peterakása. A párzási aktus után csigáink kölcsönösen megtermékenyítve szélednek szét a kertben, és ezt követi a peték lerakása. Ők maguk készítik a "csigabölcsőt", testük mellső részét a csigaházból ameddig csak bírják kinyújtva benyomják a nedves, puha földbe, és a 3-4 cm mély lyukacskák fölé helyezkedve, a csigaház védelme alatt 1-2 nap alatt elhelyezik 40-60 darab tojásukat.

A "csigatojás" a pete, piciny 3 milliméteres fehér, gömböcske, és mészkristályokkal telített szilárd héj borítja.
Azután gondosan betemetik a kis gödröket, és olyan ügyesen elsimítják talpukkal a talajszintet, hogy fészküket csak közvetlenül a peték lerakása után találhatjuk meg, amikor még esetleg feltűnhet a talaj felbolygatásának friss nyoma.

Belőlük néhány hét alatt kelnek ki a kis csigák. A kis csigák szó szerint kirágják magukat a petékből, a pete héját megeszik, mert számukra értékes tápanyagokat tartalmaz. A csigák kezdetben borsószemnél is kisebb nagyságúak és áttetszőek, de gyorsan megnőnek.